Szarkazmus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

A szarkazmus gúnyos, ellenséges stílus. Gyakran iróniával párosul és/vagy jellegzetes hanghordozás kíséri.

Tartalomjegyzék

1 Eredet
2 Használat
3 Szarkazmus az irodalomban
4 Szarkazmus az elektronikus kommunikációban

[szerkesztés] Eredet

Oscar Wilde a szellemesség legalacsonyabbrendű formájának nevezte. 1983-ban Leonard Rossiter megjelentetett egy könyvet ezzel a címmel (The Lowest Form of Wit, ISBN 0722175132), ami tartalmazza a szarkazmus történetét, szabályait, és sok szarkasztikus vagy annak vélt idézetet híres emberektől.

[szerkesztés] Használat

A szarkazmust gyakran összekeverik az iróniával. Az irónia azt jelenti, hogy a szöveg szó szerinti értelme és a tényleges, a beszélő szándéka szerinti értelme különböző; a szarkazmus pedig azt, hogy a beszélő szándéka valakinek vagy valaminek a gúnyolása. Irónia szarkazmus nélkül éppúgy lehetséges, mint szarkazmus irónia nélkül.

A szarkazmust a cinizmussal is gyakran összekeverik; az utóbbi (a hétköznapi szóhasználatban) egyfajta alapvetően nihilista attitűd az élet és más emberek felé, a szarkazmus viszont használható pozitív ideák vagy érzések kifejezésére is.

[szerkesztés] Szarkazmus az irodalomban

[szerkesztés] Szarkazmus az elektronikus kommunikációban

A szarkazmust, mivel jellemzően a hanghordozásra támaszkodik, gyakran nehéz észrevenni az írott szövegben, és így rendszeresen félreértik. Ezt elkerülendő, az Interneten gyakran írásban jelzik a szarkasztikus megjegyzéseket, például emotikonokkal vagy a HTML kódot utánzó <szarkazmus> ... </szarkazmus> jelöléssel.

Angliában a tévéműsorokban a halláskárosodottak számára készült feliratok a szöveg végén elhelyezett (!) karakterekkel jelzik azokat a mondatokat, amikben a hanghordozás hívná fel a figyelmet a szarkazmusra vagy iróniára.