Szilárdtest
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A szilárdtest csupán egy parányi (vagy a teljesítménytől függően nagyobb) kristálylap, olyan mint egy tranzisztor vagy integrált áramköri chip alapja és a rajta lévő különböző alkatelemek összessége, ami magát a működést segíti elő. A szilárdtest feladata, hogy nagy(obb) Elektromos feszültség feszültséget, nagy(obb) áramerősséget viseljen el, mint egy egyszerű félvezető. A szilárdtest elem természetesen a sokkal kisebb vezérlő feszültség és alacsony áramerősség hatására fejti ki hatalmas erejét.
Az előbb említett szilárdtest relé esetén, egy (jól méretezett) eszköz 5-9-12 V feszültséggel akár 230 V-os váltakozó feszültséget és áramot tud vezérelni.
[szerkesztés] Összehasonlítása hagyományos eszközökkel
Hasonlítsuk össze a hagyományos elektromágneses vezérlésű (mechanikus) jelfogót egy „szilárdtest” jelfogóval:
- A relé sok mozgó alkatrészt tartalmaz. A szilárdtest relé semmiféle mozgó elemet nem tartalmaz. Bírja a rázkódást, véletlenül sem kapcsol ilyenkor hibásan.
- Egy hagyományos relénél egy szilárdtest elem lényegesen többet bír.
- A hagyományos relé tizedmásodpercet is elérő késleltetéséhez képest a szilárdtest relé szokatlanul gyors.
- A hagyományos relék a kapcsolás pillanatában nagyfrekvenciás zajt is állítanak elő, amely a szilárdtest relénél nem jelentkezik.
- A hagyományos jelfogókkal szemben igényelnek egy hűtőfelületet, ami kicsiny méretük miatt szükséges.
- A hagyományos relék galvanikus elválasztást biztosítanak, míg a szilárdtest relék túlfeszültség hatására könnyebben átütnek (ez a veszély optoelektronikai csatolással elhárítható).
Based on work by