Utolsó napjaim

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Utolsó napjaim Le Temps qui reste

Rendező:	François Ozon
Producer:	Oliver Delbosc Marc Missonnier
Forgatókönyvíró:	François Ozon
Főszerepben:	Melvil Poupaud Christian Sengewald Valeria Bruni-Tedeschi Jeanne Moreau
Zene:	Valentin Slivestrov
Operatőr:	Jeanne Lapoirie
Jelmeztervező:	Pascaline Chavanne
Vágó:	Monica Coleman
Forgalmazó:	Strand Releasing (U.S.)
Bemutató:	2005. május 16. Cannes
Időtartam:	85 perc
Nyelv:	francia
Költségvetés:	5 millió EUR
IMDb

Az Utolsó napjaim (Le Temps qui reste) egy 2005-ben bemutatott francia film François Ozon rendezésében.

[szerkesztés] Tartalom

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

Romain 31 éves sikeres homoszexuális fotóművész. Egy divatfotózás során elájul, az orvosi kivizsgálás során kiderül, hogy áttétes rákbeteg 3%-os túlélési eséllyel. Romain úgy dönt, hogy nem teszi ki magát a kemoterápiának. Szakít élettársával, Sashával. Nővérével évek óta rossz a kapcsolata. A családjának nem árulja el a betegségét, kivéve a vidéken élő szintén súlyos beteg nagymamájának, akinél egy hétvégét tölt. Utazása során Romain megismerkedik egy kávézóban a pincérnővel, aki megkéri, hogy ejtse teherbe, mivel a férje képtelen rá. A fiú elutasítja a kérést azzal az indokkal, hogy nem szereti a gyerekeket. Romain nővére kezdeményezi a kibékülést, amit ő el is fogad. Romain állapota romlani kezd. Felkeresi a pincérnőt, és közli vele, hogy meggondolta magát. Hármasban szeretkeznek és teherbeejti a nőt. Az utolsó napjain még végrendelkezik a születendő gyermeke javára. Teljesen legyengült állapotban kifekszik a tengerpartra a többi napozó közé. A Nap lemegy, egyedül marad a parton mozdulatlanul.