Vízi közlekedés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A vízi közlekedés (hajózás) személy-, áru- valamint postaforgalomnak vízi úton való lebonyolítása; tanulmányozásával a közlekedéstudomány foglalkozik.

Az egyik legrégebbi szállítási forma, eredete az emberiség történelmének homályába vész. Először a folyók, majd a tengerek lettek a vízi közlekedés első útvonalai, amelyek nagy távolságok összeköttetését tették lehetővé. A vízi közlekedés előnye, hogy nagy tömegeket ezen az úton viszonylag olcsón lehet szállítani (az Európai Unió 2006. évi NAIADES promóciós programját készítő szakértői szerint 1 árutonnakilométer teljesítményhez a közúton 35 €, vasúton 13 €, míg a belvízi hajózásnál 10 € költség tapad). A XIX. századig a leggyorsabb közlekedési forma volt, ma inkább a nagytömegű árufuvarozást és a környezetkimélést (az intermodális illetve, az EU újabb szóhasználata szerint, a comodális áruszállítást), továbbá a turizmus igényét ellátó személyszállítást szolgálja.

A hajózás körzete szerint létezik:

• Belvízi hajózás és
• Tengeri hajózás.

A vízi közlekedés eszközei a hajók, melyek méretük szerint lehetnek:

• Csónakok,
• Kishajók,
• Nagyhajók illetve

a hajókkal együtt szoktuk tárgyalni a vízi közlekedést közvetlenül kiszolgáló

• Úszóműveket, továbbá
• Úszómunkagépeket.

Az összes kategória lehet

• Belvízi és
• Tengeri, míg

a nagyhajóknál megkülönböztetünk még

• Folyam-tengeri hajókat is.