Valőr
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A valőr színérték, egyes színek finom fény- és árnyékfokozatainak érzékeltetése festményen.
[szerkesztés] A valőr kialakulása
Úgy érhető el ha a kromatikus színekhez akromatikust keverünk. A kromatikus színek magukban hordozzák a fény tulajdonságait. Fizikai értelemben minden színnek bizonyos hullámhosszú és frekvenciájú fény felel meg. Ha a fénysugár egy felületre esik, teljesen visszaverődhet, s akkor a felületet fehérnek látjuk. Ha a felület fényt nyel el, akkor feketének látjuk. Ha a felület a fénysugár csak egy részét veri vissza pl. a vörös színnek, akkor a felületet vörösnek látjuk. Egy ilyen kromatikusan megfesetett, esetünkben a vörös felület, több vagy kevés fényt kaphat. Ez a világításbeli vagy fényhiánybeli fokozat a valőr. A fény és az árnyék ábrázolásaitól eltérően ahol két érték élesen elkülönül egymástól, a valőr a tárgy, a felület vagy a tér fényértéke, világításbeli fokozata, itt a fény és az árnyék nem játszik szerepet.
== A szín és a valőr ==
Egy világos vagy sötét tárgyon igen széles valőrskála mutatható ki. Egy olyan tárgyra, melyre fény esik, egész sor árnyalat is megfigyelhető, a legvilágosabbak összefolynak a sötétekkel, sokszor nem is vesszük észre az összemosódás határát. Az egyiptomi képeken pl. világos háttér előtt világos alakokat látunk. Az alakokat gyakran észre sem lehetne venni, ha nem lenne sötét a körvonaluk.
Egy egy színnek a valőr is megváltoztathatja a minőségét: a tiszta, intenzív elmosódó, fakó tónust kap. Ezek az elmosódó tónusok sokféle szín hozzáadásával is elérhetők, de a művészek leggyakrabban fehér, fekete vagy szürke színt alkalmaznak. A kevert színek arányától függ az is, hogy világosabb vagy sötétebb valőrt kapunk. Piero della Francesca képén megfigyelhetjük, hogy a művész a valőrökre, s nem a fény és az árnyék játékára alapozta művét. Ha csak a lefestett nő arcát nézzük, láthatjuk, hogy világos, de mégis elválik a háttértől. Szinte lehetetlen, hogyan adható meg a bőr, a haj, az ékszer ennyire halvány valőrökkel.