Versenytánc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nincs olyan ember, akit ne hozna lázba a tánc...

A versenytánc a táncformák vagy táncstílusok egyik legnagyobb összefoglaló csoportja. A táncművészetben a versenytánc mellett találjuk az ünnepi táncot, az erotikus táncot, a csoportos táncot, a showtáncot és a közösségi táncot.

Míg a legtöbb ember ezt a táncstílust egyfajta szórakoztató tevékenységnek tekinti, már egyre gyakrabban gondolják sportnak. 1997 óta az Nemzetközi Olimpiai Bizottság is sportként tartja számon a TáncSportot. Hiszen csak úgy mint az atlétáknak, a versenytáncosoknak is kitűnő kondícióban kell lenniük. A tánc erőnlétet, állóképességet és rugalmasságot igényel. Versenyeken mindezekből a fizikai tulajdonságokból a maximumot kell nyújtani.

[szerkesztés] Gyakorlat

Minden gyakorlati tevékenységet bizonyos szabályok betartásával vihetünk tökélyre. Ennek a zenével, a stílussal, a tartalommal és a táncosokkal is mind-mind összhangban kell lennie. A leggyakoribb korlátozások közé tartozik a táncosok száma. Különböző kategóriába sorolhatók a szóló, valamint a páros és hármas táncos, emellett a kiscsoportos (4-9 táncos), nagyobb csoportos (10-19 táncos) és a húsznál több táncost magába foglaló nagy csoportos táncot. Emellett megkötésként szerepel a táncosok átlagéletkora, a táncosok táncművészeti tapasztalata, a meghatározott időhatár, a megfelelő zene, stílus és tánc. Azok a párok, akik nem képesek eleget tenni a pontozóbírók követeléseinek, automatikusan kiesnek a versenyből.

[szerkesztés] A pontozásról

A táncversenyek pontozóbírói általában korábban maguk is versenytáncosok voltak. A közönség előtti elkülönített helyen ülnek a táncparkett előtt és az összes táncot árgus szemekkel figyelik. Mindegyik bírónak egy-egy pontozótáblája van minden versenyszámra. A pontok különböző kategóriába sorolhatók. Általában az előadásmód, az átvezetések, a versenyszám nehézsége, a ruha, a koreográfia, a szabatosság és a zeneiség mind-mind meghatározzák a pontok számát.

A legtöbb pontozóbíró valóságos mindenttudója a táncoknak

A versenyek bírálása közben előfordulhatnak bizonyos úgy nevezett "kötelező elemek", amelyeket a táncosoknak bele kell fűzniük a koreográfiájukba. Például bizonyos levegőbe ugrást igénylő mozgások esetében sok versenyen az a feladat, hogy a lábnak érintenie kell a talajt a mozgáselemek elvégzése közben, hiszen az már nem tánc, hanem ugrabugrálás, ha nem a lábakkal dolgozik egy táncos. Nemcsak hogy kizárhatják a párokat a versenyből, de emellett még esetleg bizonyos számú pontot is levonnak büntetésként tőlük.

[szerkesztés] A jutalmazás

A pontozóbírók az előadás színvonalasságának függvényében pontokat osztanak ki, és az összes pontozóbíró által kiosztott pontok összeadódnak, így alakul ki a végleges pontszám. Ennek alapján, a versenyszámok különdíjat, bronz, magas bronz, ezüst, magas ezüst, arany vagy magas arany érmet szerezhetnek, amelyek igen nagy elismerést jelentenek az adott verseny minőségét tekintve. Itt kell megjegyezni, hogy természetesen minden verseny más és más, és a különdíjak, a bronz és magas bronz aranyérmek nem biztos, hogy kiosztásra kerülnek. Egyes versenyeken az arany minősítést már a 80 pont elérésekor is aranyérmet kapnak a versenyzők. Az alap aranyt helyettesíthető egy mellékesen adományozott magas arany, illetve platinaérem is. A versenyek esetleg nemcsak a versenyszám alapján pontozhatnak, hanem osztály, tudás szerint is.

[szerkesztés] A standard táncok

A standard táncok, még a latin-amerikai táncok versenylistára vétele előtt szerepeltek a világbajnokságon. A férfi frakkot, a nő hosszú szoknyát visel. Testközelből táncolnak a férfi vezet. Kötött műfajnak számít, ezért kevés a showelem szerepel.

[szerkesztés] Angolkeringő

Az angolkeringő a nemzetközi tánc kategória első standard táncaként szerepel a versenyeket. Nem összekeverendő a szintén 3/4-es ütemű bécsi keringővel, amely kétszer olyan gyors, mint angol párja. Angol elnevezése is bécsi eredetére utal: slow waltz, szó szerint "lassú keringő". A tánc az emelkedésektől és süllyedésektől, valamint a folyamatosan forgó, mozgó test látványától válik elragadóvá és a lírikus hangulatú zene a legharmonikusabb, legnyugodtabb standard tánccá alakította az idők során... 1922 óta versenytánc

Zenei ütem: 3/4
Tempó: 28-30 ütem/perc

[szerkesztés] Tangó

A Tangó a standard táncok második vesenyszáma az angolkeringő után. Latin-amerikai, elsősorban argentin eredetű tánc, mégis inkább a standart táncokra hasonlít, mint a latin-amerikai táncokra. Táncolása során nincs emelkedés és süllyedés, végig horizontálisan egyenes vonalban táncolják. Az előrelépést sarkon lépik. Dinamikus, közepesen gyors tánc, hirtelen mozdulatokkal. 1929-ben került fel a hivatalos versenytánclistára..

Zenei ütem: 2/4
Tempó: 31-33 ütem/perc