Weber-törvény
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Weber-törvény Ernst Weber pszichológus nevéhez fűződik.
[szerkesztés] A törvény tartalma
A törvény szerint minél nagyobb egy jel intenzitása, annál nagyobb változás szükséges a jel erősségében, hogy annak változását észleljük.
A hagyományos példa szerint (ahol a tömeg az észlelt jel erőssége), ha mondjuk egy krumplit tartunk a kezünkben, akkor ehhez még egy krumplit hozzáadva jól érezzük a kezdeti (egy krumpli) és végállapot (két krumpli) közötti tömegváltozást. Viszont ha egy zsák krumplit tartunk a kezünkben, és ehhez adunk hozzá még egy szemet, akkor nem valószínű, hogy észlelni fogjuk a különbséget.
[szerkesztés] Képlet formájában
A Weber-törvény képlet formájában a következő: ΔI/I = k (ahol ΔI az inger változása; I az inger eredeti intenzitása; k a kettő hányadosából származó konstans, amely modalitásonként állandó (ún. Weber-állandó))
[szerkesztés] Alkalmazási területe
A Weber-törvényt hagyományosan az érzékelési küszöbök vizsgálatában alkalmazzák. Újabban pedig az is kiderült, hogy hatással van az észlelésben részt vevő kognitív struktúrákon kívül más megismerő rendszerek működésére is (pl. mentális számegyenes).
Based on work by