Zolta fejedelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Zolta (másnéven: Solt, Zsolt vagy Zoltán) Árpád gyermeke volt, aki apja halála után, 907-ben ragadta magához a fejedelmi rangot. A krónikák igen homályosan írnak erről a korról. Valószínűleg hatalmi harcok bontakoztak ki Árpád trónjának megszerzéséért, és ezért Zolta hatalma csak árnyéka lehetett honfoglaló ősének.
Árpád vezér legfiatalabb fia. Négy idősebb testvére a krónikák szerint Árpád halálakor már nem élt. Ezért apja még életében a fejedelmi székbe ültette Zoltát, aki akkor még gyermek volt. Ezzel a szeniorátus elvét megszegték, azaz a trónt nem a fejedelmi ház legidősebb férfi tagja örökölte, hanem a fejedelem gyermeke. Ebből a későbbiekben Zoltának sok gondja volt, és végső soron ez okozta bukását is. A gyermekfejedelem uralkodása alatt erőre kaptak az ország erős vezérei, főképpen Bulcsú horka. A fejedelmi hatalom meggyengült, és háttérbe szorult. A környező államok vezetői már azt írták leveleikben, hogy a magyarok hordája is arra a sorsra jut, mint Attila nagy birodalma. Egyetlen fiáról tudunk, akit Taksonynak neveztek. Azonban Taksony apja halála után, 947-ben még nem tudta megszerezni a fejedelmi hatalmat, és a szeniorátus elve alapján Fajsz ragadta azt magához.
Megjegyzendő, hogy az újabb kutatások (Kristó Gyula) szerint Zolta fejedelemsége csak Anonymus találmánya, és Árpádot egy másik fia követte az uralkodásban. Kristó szerint a tévedés arra vezethető vissza, hogy mivel Zolta fia fejedelem lett, Anonymus a primogenitura szabálya szerint feltételezte, hogy apjának Zoltának is fejedelemnek kellett lennie.