Zuhajr
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Arab |
| زهير بن أبي سلمى |
| Tudományos átirat |
| Zuhayr bin 'Abī Sulmā |
| Fordítás |
| 'Abū Sulmā fia Zuhayr |
Zuhajr bin Abí Szulmá (meghalt 625-ben) a dzsáhilijja korának egyik kiemelkedő arab költője volt. A Muzajna törzshöz tartozott, számos rokonához (pl. két nőtestvére, Szulmá és al-Hanszá; mostohaapja, Avsz bin Hadzsar és nem utolsósorban fia, a Mohamed próféta udvari költőjeként működő Kab bin Zuhajr) hasonlóan jelentős érdemeket szerzett a poétikában.
Fő témájául a Dáhisz–Gabrá-háború szolgál, annak befejezését a műveiből ismerjük. A vérbosszúk miatt elnyúló hadakozásnak végül a Dzubján törzs két nemes tagja, Hárim bin Szinán és al-Hárisz bin Avsz vetett véget, amikor kifizették az Absz törzs minden vérdíj-követelését. Ennek megfelelően Zuhajr kaszídái elsősorban az említett férfiak bőkezűségét dicsőíti, és kevésbé a sivatagi beduinélet viszontagságairól énekelnek. Költészete szentenciózus, erkölcsi tanító célzatú bölcsességekkel gazdagon megáldott – elképzelhető, hogy a kereszténység hatására. Műveit hosszasan csiszolgatta, ami kirívó volt improvizáló kortársai között.
Legismertebb költeményének, melyet a legjobb pogánykori verseket összegyűjtő Muallakátba is beválogattak, két kezdősora (Goldziher Ignác fordításában):
„Vajon 'Umm ʿAwfā lakóhelyéből való-e egy hamudomb, mely meg nem szólal
Darrāğ és Mutaṯallam kemény földjén?”
[szerkesztés] Források
- Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest, Kőrösi Csoma Társaság, 2005. ISBN 9638378212
- Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk.: Germanus Gyula. Budapest, Magyar Helikon, 1961. ld. itt
| A Muallakátba foglalt kaszídák költői | |
|---|---|
| Amr bin Kulszúm | Antara | Imrul Kaisz | Hárisz bin Hilliza | Labíd | Tarafa | Zuhajr | |
