Ligeti: Éjszaka, Reggel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ligeti György két vegyeskara. Általában egy lassú-gyors tételpárként, együtt adják elő őket.
[szerkesztés] Éjszaka
Ligeti első olyan műve, ahol elszakad a bartóki örökségtől: a hagyományos dallam-harmónia dichotómia helyett a hangzás egységes kezelésére tesz kísérletet. Még nem tekinthető mikropolifóniának: fölismerhetőek az ütemek, a szólamok-szólampárok nem olvadnak teljesen bele a nagy egészbe.
Kétrészes mű, a két rész több szempontból is ellentétes:
- hangkészlet: az első rész diatonikus, fehérbillentyűs klaszter,a második pentaton, feketebillentyűs
- belső mozgás: az első rész kavarog, a második rész hosszú hangokban egyenletesen ereszkedik
- az első rész emelkedő (szólamszámban, hangerőben, hangmagasságban egyaránt), a második süllyedő (hangmagasságban; a másik két szempontból stagnál)
további különbség, hogy a második rész nem teljesen tisztán olyan, ahogy fönt leírtuk: a szopránnak önálló, expresszív dallamtöredékei vannak. A mű egy mély férfikari C-dúr akkorddal ér véget.
[szerkesztés] Reggel
Szintén kétrészes. A fönti ellentétek itt is megfigyelhetők:
- az első rész pentaton, de szólamonként egy kvarttal elcsúsztatva, így a hangkészlet nyolcfokú (esz-b-f-c-g-d-a-e); a második rész diatonikus (E-dúr)
- az első rész kavarog, a második gyors repetált hangokat alkalmaz
- az első rész süllyedő (a viszonylag stabil hangfekvésű szólamok föntről lefele lépnek be), a második rész emelkedő (szólamszámban, hangerőben, hangmagasságban egyaránt)
A kódában megszólal az első rész dallamának eleje. A mű egy nagyon hangos, nagyon magas üres kvinttel ér véget (kivéve a basszust, nekik D-t kell énekelni)
Based on work by