Érsekvadkert
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
Régió | Észak-Magyarország | ||||
Megye | Nógrád | ||||
Kistérség | Balassagyarmati | ||||
Rang | község
|
||||
Terület | 55,38 km² | ||||
Népesség | |||||
|
|||||
Irányítószám | 2659 | ||||
Körzethívószám | 35 | ||||
Térkép |
Település Mo. térképén |
Érsekvadkert község Nógrád megyében, a Balassagyarmati kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A község Nyugat-Nógrád térségében, Balassagyarmattól délnyugatra, a Nógrádi-medencében, a Börzsöny hegység lábánál, Rétság és Balassagyamat között, a 22. sz. főközlekedési út mentén helyezkedik el.
[szerkesztés] Története
A megkülönböztető szerepű Érsek előtag a helység egykori birtokosára, az esztergomi érsekre utal. Érsekvadkert (azelőtt csak Vadkert) a megye legrégibb helységeinek egyike. Már jóval a tatárjárás előtt fennállt. 1227-ben az oklevelek az esztergomi érsek itteni vadaskertjét említik. 1283-ban az érsek udvarnokainak (udvari cselédjeinek) lakóhelye. Az egész középkorban az esztergomi érsek birtokában találjuk. Vámhely is volt. Akkor három helységból állt a mai Érsekvadkert. Felső-Vadkert a mai község nyugati végén feküdt. Amikor itt 1860-ban a tagosítás után a földek művelés alákerültek, szántás közben megtalálták a régi helység templomának alapfalát, sőt egyes házak alapfalaira is rábukkantak. A Közép-Vadkert a mostani község helyét foglalta el. Alsó-Vadkert a mai község keleti kijáratánál feküdt és ennek helyén is rábukkantak régi lakóházak nyomaira. A XVI. század közepén a török hódoltsághoz tartozott. 1710 januárjában a császári had szállta meg a helységet. 1722-ben 32 magyar és 9 tót háztartást tartottak nyilván. 1733-ban mezővárosi rangot kap, ezzel együtt évi négy szabad vásár tartását. A török hódoltság megszüntétől 1848-ig az eszetrgomi érsek földesúri hatósága alá tartozott.A községben két úrilak őrzi a múlt emlékeit, amit a Soókyak építettek. A római katolikus plébánia 1223-ban már fennállt, a mostani templom azonban csak 1743-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartottak fenn és két gőzmalom is működött,amelynek nyomán a mostani malomipar fejlődött ki. A községhez több puszta - így Szentlőrinc-puszta, Hajduárok, Káposztás és Mogyoróspuszta - is tartozott. Ebben az időben a vármegye egyik legnagyob terjedésű és lélekszámú települése. A XIX. század végén a település lakossága (jobbágyok, cselédek) az úrbéresi tagosítás során jutott földhöz. Egyre többen foglakoznak iparosi, kereskedelmi tevékenységgel. A világháborúk nagy pusztítást végeztek a községben. A két világháború között több család elvándorolt innen illetve elhagyta az országot.
[szerkesztés] Nevezetességei
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[Érsekvadkert község honlapja]