Érzelem
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A pszichológiában és a köznyelvben az érzelem a személy létérzetének, mentális (lelki) állapotának (tudatának) egy aspektusa, vonatkozása, amely rendszerint az illető belső (fizikai) és külső (szociális) érzékelésének érzetéhez kötődik, azon alapszik. Érzelemnek nevezzük a szeretetet, a gyűlöletet, a bátorságot, a félelmet, az örömöt, a szomorúságot, a gyönyört és az undort, amelyeket mind pszichológiai, mind fiziológiai jelek kísérnek. Az érzelem az a terület, ahol a gondolat és a fiziológia sajátosan összefonódik, ahol az én elválaszthatatlan az énnel kapcsolatos, az értékekre és az ítélőképességre vonatkozó, magunkkal és másokkal szemben kiakuló egyéni észleléseinktől.
Az érzelmet szokás szembeállítani az értelemmel. Az érzelmek elszabadulásának lehetnek nem kívánatos következményei, ezért az emberek igyekeznek érzelmeiken uralkodni, és az értelem uralmát fenntartani. Az értelem működése során azonban az érzelmek is természetesen mozgásban vannak, örömöt okoz az ismert dolgokkal való találkozás, a jól sikerült dolgokat igyekszünk megismételni stb. – ez az alapja a tanulásnak is.
Az érzelmeket újabban az ember-gép kapcsolat tervezésében is figyelembe veszik, és fontos szempontnak számít a technika, a tárgyi világ örömszerző képességének a növelése.
[szerkesztés] Érzelmek
- elfogadás
- düh
- vágyakozás
- unalom
- undor
- irigység
- félelem
- bűntudat
- gyűlölet
- öröm
- féltékenység
- szerelem
- lelkiismeret-furdalás
- bánat
- meglepődés
Based on work by