Óbánya

Óbánya – a két domb közt fekvő kis község a Keleti-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik szűk völgykatlanában fekszik. Egészen pontosan Baranya-megyében, Bonyhád és Pécs között, a Pécsváradi kistérségben, a 6-os főút mellett találhatjuk meg. Területe 7,49 km2, amelyen jelzett turistautak kereszteződnek, hiszen Óbánya régóta kedvelt üdülő és kirándulóhely. Külterületének 90%-a erdő.

[szerkesztés] Története

A zömmel német (sváb) nemzetiségű lakosai miatt "magyar Svájcként" is emlegetett Óbánya (németül Altglashütte) területének már az Árpád korban is voltak lakosai, ám önálló településként csak a 18. századtól jegyzik. (Egy 1773-ból származó iratban Alte Glashütte néven szerepel.) Temploma középkori eredetű.

[szerkesztés] Lakóinak száma korcsoportok szerint

A helyi önkormányzat adatai szerint:

Korcsoport	2006-ban	2007-ben	2008-ban	2009-ben	2010-ben
0-17 éves	fő	fő	fő	fő	fő
18-54 éves	fő	fő	fő	fő	fő
55-59 éves	fő	fő	fő	fő	fő
60-79 éves	fő	fő	fő	fő	fő
80 év feletti	fő	fő	fő	fő	fő
Összesen:	fő	fő	fő	fő	fő

A zsákutcás falu egyetlen utcájának házai között gyorsfolyású hegyi patak, az Öreg patak fut végig. A lakosság folyamatosan, ám változó ütemben csökken. Míg 1949-ben még 403-an laktak itt, addig 2004-re ez a szám 140-re csökkent. A községben 89 ház őrzi a múlt századi, fésűs beépítésű, oldaltornácos faluképet. Az utóbbi években nem építettek új házat a KSH adatai alpján.

[szerkesztés] Nevezetességei

A szépen rendben tartott udvarokat általában a hegyoldalba mélyülő pincék zárják. Az utcaképet a település közgyűlése védetté nyilvánította, a romantikus, régies hangulattól a lakók sem kívánnak eltérni. A magyar községek közül Óbánya kapta meg elsőként a Kós Károly díjat, 1992-ben. Útjai 80%-ban portalanítottak. A település vezetékes ivóvízzel, szenyvízcsatornával és vezetékes gázzal ellátott. A község telefonellátottsága minden igényt kielégítő: egy nyilvános fülke mellett a lakások kétharmadában találhatunk telefont. Ezenkívül egy kis élelmiszerbolt, egy ajándékbolt, egy kocsma és egy vendéglő is van. A falu központjában a kocsma és a bolt a Jéhn család vállalkozásában működik. A tömegközlekedést a távolsági busz jelenti, amelynek megállója szintén a faluban található.

Élénk gazdasági életről Óbányán nem beszélhetünk. Ennek előnye, hogy környezetszennyező ipari és mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak a településen. A lakosság turizmusából él, amely már régóta igen jelentős a faluban. A nagy hagyományokkal rendelkező kézműves fazekasok mellett csak a kereskedelem, vendéglátás és szolgáltatás egységei vannak jelen. Összesen 14 vállalkozás működik itt, amelyeknek köszönhetően munkanélküliségről szinte nem is beszélhetünk a faluban.

Számos turisztikai és idegenforgalmi létesítményt kell megemlíteni. Mecseknádasd felől közeledve az Imhof-tanyával szemben található a Bambi kemping, melyet egy Hollandiából ideköltözött család üzemeltet. Falu határának keleti szélén épült, a Zölderdő panzió és vendéglő, melyet családi vállalkozásban működtetnek. A település nyugati nyúlványaiban, valamint a külterületen húzódó összeszűkült völgyben szintén üdülő jellegű funkciók telepedtek meg: a Turistaház az Öreg Malomhoz 35 férőhelyes vendégháza mellet különböző gyermektáborokat és pihenőházakat, erdei turista- és kulcsosházakat találunk. Az előzőeken kívül még 6 család foglalkozik szállásadással saját lakásán vagy külön vendégházban. Így nem csoda, hogy 2005-ben összesen 1097 belföldi és 2 külföldi turista töltött legalább egy éjszakát a településen. A területet több jelzett turistaút is keresztezi, és a környező hegyek a természetjáró turisták közkedvelt kirándulóhelyei. Különösen szépek a Steinmalomtól Kisújbányáig húzódó Óbányai-völgy kis vízesései, melyeket a különböző keménységű kőzetekben a patak eróziós hatása alakított ki. A völgyben található Csepegő-szikla igazi látványosság, mely a természetjárók gyakori találkozóhelye. A terület növény-és állatfajokban gazdag, több ritka faj termő-illetve élőhelye.

Óbánya népművészete, hagyományai igen figyelemreméltóak. A helyiek olyannyira féltve őrzik népi hagyományaikat, szokásaikat, hogy otthonaikban még ma is a sváb nyelvet beszélik. Majd minden házhoz hozzátartozik egy oldaltornác – ez az építészeti hagyomány a 19. századból maradt fent.

A hajdani működő vízimalmairól, forrásairól, pisztrángos taváról nevezetes település igen korán híressé válik mázas karcolt kerámiáiról, edényeiről. Egykor a fazekasság jelentette szinte az egyetlen megélhetési lehetőséget a falu lakói számára, apáról fiúra szállt a mesterség, akik különböző vásárokon kínálták portékáikat. A helyi fazekasok által készített világosbarna, zöldmázas, dús mintázatú, csipkézett szélű, karcolt edények már a kezdetektől messze földön nagy hírnévnek örvendtek Az óbányai fazekasság a két világháború között virágzott igazán, amikor is 10-15 fazekas űzte egyszerre bravúros hozzáértéssel e mesterséget.

A jellegzetes óbányai fazekak igen gyakran mélybarnák, mélytüzűek; mintázatban gazdagok. Sok nagynevű fazekas dinasztiát tartanak számon a községben: elsők közt a Keszler-, a Teimel-, a Kovács- és a Müller-dinasztiát említhetjük, valamennyien nagyon sokat tettek azért, hogy Óbánya neve forogjon, ismertté váljon az ország határain túl is. A ma is aktívan dolgozó két család közül Keszler István műhelyéből modernebb vonalvezetésű, formailag szabadabb alakítású kerámiák – tányérok, kancsók, tálak stb. – kerülnek ki, míg Teimel István (Kiváló Népi Iparművész, valamint Népművészet Mestere ősökkel is büszkélkedhető) munkái erősebben kötődnek a hagyományhoz. Főként az édesapától, a népművészet mesterétől tanult mintákhoz. Keszler István fazekas műhelyében betekintést nyerhetünk a helyi fazekasság életébe, munkásságába és fazekas foglalkozásokon is részt vehetünk.

A német olvasókör és a Német Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésével létrejött Falumúzeumban megtaláljuk az üvegművesség régi és részben mai remekeit, a paraszti gazdálkodás eszközeit, a német népviselet nagy gonddal válogatott kincseit – köztük Heim Péterné óbányai asszony által felöltöztetett babákat – és számos más tárgyi értéket is. A gazdag fazekaskiállítás anyaga részben helyi gyűjtés, részben dr. Bíró Ferenc pécsváradi orvos adománya.

A népi iparművészetek közül kiemelkedik még a fafaragás, Óbánya megbecsült szülötte volt Haklik Mihály fafaragó mester.

A helyi néphagyományokhoz tartozik a Hutzelsonntag (örömtűz), amelyet a katolikus vallás szerint Nagyböjt első vasárnapján tartják. Nevét – hutzel – a német nemzetiségi lakosságtól nyerte, mely az „aszalvány, aszalt gyümölcs” megfelelője, egyben a böjti étkek egyik meghatározója a településen. Termésjósló szokás, amit még a betelepített németek az óhazából hoztak magukkal és egészen az 1970-es évekig művelték. Ezidőtájt azonban megszakadt a folyamat. Pár éve újította meg a falu a régi szokást, a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében. Ilyenkor az est beálltával legurul a „tüzeskerék” – „Hutzelrod” - a hegyről. A néphit szerint amerre a kerék gurul, arra várható az évben a jobb termés.