Beethoven: 6. szimfónia
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ludwig van Beethoven 6. szimfóniája, a "Pasztorál" (F-dúr, op. 68) 1808-ban készült el. Ez egyike Beethoven kevés programzenéinek, első bemutatásakor a "Vidéki élet emlékei" címet kapta.
[szerkesztés] Háttér – komponálás és fogadtatás
Beethoven imádta a természetet, rengeteg időt töltött vidéki sétákkal. Sokszor elhagyta Bécs városát azért, hogy vidéken dolgozhasson. Ám nem ő volt az első zeneszerző, aki a természetet szimfonikusan ábrázolta; például Joseph Haydn 1802-ben bemutatott Évszakok című oratóriumában szintén a természet szeretetét, táncoló parasztokat, zivatart, madárcsicsergést fest le. Beethoven nem egy újabb oratóriumot írt, hanem egy szimfóniát, így megmenekült a túl prózai jelzőtől, amit egy libretto rótt volna rá. (...)
A 6. szimfónia Beethoven sokkal híresebb – és szenvedélyesebb – 5. szimfóniájával párhuzamosan készült el. Egy hosszú, és valahogyan kevés próbát megélt koncerten mutatták be az 5. szimfóniával együtt a Theater an der Wien-ben Bécsben, 1808. december 22-én. Meglehetősen hidegen fogadták, a sokkal lángolóbb társa okozta izgalomnak köszönhetően. Bár a 6. szimfónia tartalmazza Beethoven legszebb szerzeményeit, a tömeg egy másik bátor és kalandos művet akart hallani, így a viszonylag nyugodt és befelé forduló hangulatával nem nyerte el maradéktalanul a közönség tetszését.
A kedvezőtlen kezdetek óta azonban a mű egyike lett a szimfonikus repertoárok központi darabjainak. Mára számos hallgató kedvence és rendkívül gyakran játszott és rögzített alkotássá vált.
A szimfónia hossza kb. 40 perc.
Based on work by