A Mormon Könyve

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának és a többi mormonista felekezet fő szentírása, ahonnan az egyháztagok a "mormon" becenevet kapták.

A Mormon Könyve misszionáriusi kiadása

A Mormon Könyve egy Mormon nevű próféta és történész után kapta a nevét. A könyv szerint Mormon megszerkesztette a legtöbb részét a könyvnek. Joseph Smith, az egyháznak az alapítója 1830 márciusában kiadta Palmyra városában, New York államban. A Mormon Könyve igazságába vetett hit az egyik legfontosabb központi dolog amiben eltér Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza a hagyományos kereszténységtől.

A könyv beszámol három nagy, ős amerikai civilizációról és állítja, hogy az egyik, a lámániták a legfő elődjei a mai amerikai indiánoknak. Az előszó szerint a könyv célja az, "hogy meggyőzzön zsidót és nemzsidót arról, hogy Jézus a Krisztus, az Örökkévaló Isten, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát." Azáltal, hogy elmeséli ezeknek a népeknek a történetét, tanításait, profétálásait, sikereit és végül megbukását, a könyv bizonyságot tesz Krisztusról. Mormon fia, Moróni befejezte a művet, ami arany lemezekre volt rávésve és elrejtette hogy az utolsó napokban előkerüljön. 1823-ban a feltámadt Moróni megjelent Joseph Smithnek és megmutatta neki, hol vannak a lemezek. Joseph Smith isteni segítséggel lefordította a lemezeket, majd visszaadta őket Moróninak.

A Biblia mellett, amit szintén Isten szavának tekintenek, A Mormon Könyvét is szentirásnak tartják az egyháztagok. 1982-ben az egyház hozzátette az alcímet: "Egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról" hogy hangsúlyozza a könyv célját, hogy bizonyságot tegyen arról, hogy Jézus a Krisztus.

Irodalomtörténeti kutatások bizonyították, hogy a Mormon Könyve nem eredeti mű. A történet szinte teljes egészében megtalálható Solomon Spalding amerikai író a mormonizmus létrejötte előtt 30 évvel korábban megírt művében.