Aius Locutius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Aius Locutius, római isten. Viszonylag későn, i. e. 390-ben nyilvánult meg, amikor a gallok ostromolták Rómát, a mítosz szerint a mennyből zengő hatalmas hangként figyelmeztette a várost az ellenség közeledtére. Camillus dictator a gallok kiűzése után szentélyt emelt az új istennek ott, ahol a hangja felzendült. Az isten nevének mindkét eleme a latin „beszél" jelentésű igéből (aio, illetve loquor) alakult ki.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.