Vita:Aletta
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Áprily Lajos: Tavasz a Házsongárdi temetõben
Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének
A tavasz jött parttalan idõben s megállt a házsongárdi temetõben.
Én tört kövön és porladó kereszten Aletta van der Maet nevét kerestem.
Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.
De a vasárnap délutáni csendben nagyon dalolt a név zenéje bennem.
S amíg dalolt, a századokba néztem s a holt professzor szellemét idéztem,
akinek egyszer meleg lett a vére Aletta van der Maet meleg nevére.
Ha jött a harcok lázadó sötétje, fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.
S a dallamot karral kisérve halkan, napsugaras nyugat dalolt a dalban,
hol a sötétség tenger-árja ellen ragyogó gátat épített a szellem.
Aletta van der Maet nevét susogta, mikor a béke bús szemét lefogta.
S mikor a hálátlan világ temette, Aletta búja jajgatott felette,
míg dörgõ fenséggel búgott le rája a kálvinista templom orgonája.
Aztán a dal visszhangját vesztve, félve belenémult a hervadásba, télbe.
Gyámoltalan nõ - szól a régi fáma - urát keresve, sírba ment utána...
A fényben, fenn a házsongárdi csendben tovább dalolt a név zenéje bennem.
S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, egyetlen könny, hogy azt a dallamot Aletta van der Maet-nak megköszönjem.
Based on work by