Anion
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Anionnak nevezzük a negatív töltésű ionokat.
Negatív töltést akkor kap egy részecske, ha több elektron található benne, mint proton. Az elektrontöbblet lehet egy, vagy több, e szerint az anionok töltése is lehet egyszeres, vagy többszörös. Általános jelölésük: A−, A2−, An−
Kationnak a pozitív töltésű ionokat nevezzük.
Pozitív töltést általában elektronvesztéssel kapnak a részecskék. Különösen hajlamosak elektronvesztésre a periódusos rendszer első két főcsoportjába tartozó elemek (alkáli- és alkáliföldfémek). Mint az anionok, a kationok is lehetnek egyszeres, vagy többszörös töltésűek.
(K+, K2+, Kn+)
A pozitív és a negatív töltésű ionok között is lehetnek egyatomosak (mint pl. a fent említett fémionok, Na+, K+, Ca2+) valamint többatomosak (ún. molekula-ionok, pl. NH4+ ammónium, az ammóniából, SO42- szulfát, CO32- karbonát).
Megjegyzendő, hogy a szervetlen ionok esetében az anionok közül találunk több molekula-iont, a pozitív töltésűek többnyire egyatomosak. A többatomos ionok zöme szerves vegyület (pl.: CH3COO- acetát, (COO-)2 oxalát).
Ionok önmagukban nem, vagy csak extrém körülmények között (pl.: plazmában) fordulnak elő. Az ionok gyakoribb előfordulási formái:
- vizes oldatokban (hidratált formában)
- kristályrácsokban
- ionos vegyületek olvadékaiban
Az önmagában álló ion ritka, nagyon hamar elveszti töltését, vagy egy ellenkező töltésű ionnal reakcióba lép. A magányos ionok gyakran képeznek szabad gyököket.