Archaikus betűkapcsolatok a magyarban
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sok régi magyar tulajdonnévben archaikus (régies) írásmód őrződött meg, melyek a magyar írásmód valamely korábbi állapotára utalnak.
[szerkesztés] Magánhangzók
- AA, AÁ = [á] (Gaal ~ Gaál, Paál)
- EÉ = [é] (Veér)
- EÖ, EW = [ö] (Eötvös, Thewrewk)
- OÓ = [ó] (Soós)
- UU = [u] (Kuun)
- Y = [i] (Kölcsey, Ady)
[szerkesztés] Mássalhangzók
- CH = [cs] (Madách, Széchenyi)
- CH = [h] (Kulich)
- CZ = [c] (Czuczor)
- FF = [f] (Pálffy)
- GH = [g] (Balogh)
- H = [Ø] (Imreh)
- LL = [l] (Széll)
- NY = [nyi] (Batthyány)
- PP = [p] (Papp)
- S, SS = [zs] (Jósika, Pais, Dessewfy [dezsőfi])
- SS = [s] (Kossuth, Kiss)
- TH = [t] (Csáth, Thököly)
- TI = [ci] (Szervátiusz)
- TS = [cs] (Takáts)
- TTH = [ty] (Batthyány)
- TZ = [c] (Atzél)
- W = [v] (Wesselényi)
- Z = [sz] (Cházár: [császár])
Based on work by