Autokrácia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az autokrácia olyan kormányzati forma, amelyben a politikai hatalom egésze egyetlen személy (vagy személyek kis zárt csoportja) kezében összpontosul.

A hatalom birtoklását az autokrata többek közt a hagyománnyal, a kritikus erőforrások ellenőrzésével, vagy személyes karizmájával igazolhatja.

[szerkesztés] A szó története

Az autokrata szó a görög autokratôr (szó szerint "önmagát kormányzó") szóból ered. Az autokratôr a bizánci császárok egyik uralkodói címe volt (a latin imperator) megfelelője, és használták a bizánci hagyományok közül sokat megtartó szláv uralkodók (cárok) is. Bizáncban, ahogy az más címek esetében is történt, az autokratôr cím értéke idővel elértéktelenedett.

[szerkesztés] Hasonló, de nem azonos fogalmak

[szerkesztés] Oligarchia

Az autokrácia eltér az oligarchiától, amely egy kisebbség uralma és a demokráciától, amelyben a hatalom a nép többségének kezében van.

[szerkesztés] Despotizmus, zsarnokság, diktatúra

Az autokrácia szót gyakran a despotizmus, a zsarnokság és a diktatúra szinonimájaként használják, bár e fogalmak pontos jelentése más: az autokrácia nem feltétlenül zsarnoki vagy diktatorikus.

Arisztotelész államformatanában (Politika) Platón nyomán kétféle módját különbözteti meg az egyeduralomnak. A királyságban az egyeduralkodó a közjó érdekében gyakorolja hatalmát. Ennek elfajzott változata Arisztotelész szerint a türannisz.

Az egyeduralomtól elkülöníti a kevesek uralmát jelentő arisztokratikus rendszert és a sokak uralmát jelentő politeiát. (Ezek elfajzott változata nála az oligarchia, illetve a demokrácia – ma mindkettőt semleges jelentésben használjuk.)[1] A platóni-arisztotelészi hármas felosztás ma is általánosan használt, bár vannak, akik kevesebb kategóriát alkalmaznak és az autokráciát értékalapon a demokráciával állítják szembe.

A hármas felosztást használta az uralom formája (forma imperii) szerint Immanuel Kant is (az egy ember uralmát ő is autokráciának nevezte), ehhez azonban hozzátett egy kettős felosztást a kormányzás módja szerint (forma regiminis vagy Regierungsart), ami szerinte a szuverenitás birtokosainak számánál fontosabb szempont: a köztársaság az, ahol a törvényhozás és a végrehajtás elválasztva működik, ennek ellentétpárja pedig a despotikus kormányzási mód. [2]

[szerkesztés] Totalitarianizmus

Nem rokonértelmű a totalitarianizmussal sem, mivel ez utóbbi speciálisan azokra a modern rezsimekre utal, amelyek az 1920-as, illetve 1930-as évektől formálódtak ki. Nem szinonim az autokráciával a katonai diktatúra sem, mivel a katonai diktatúrák, mint a dél-amerikai junták esete is mutatja, gyakran a "kollektív elnökség" formáját öltik. Ugyanakkor az autokrácia lehet totalitariánus is és felöltheti a katonai diktatúra formáját is.

[szerkesztés] Monarchia

A monarchia abban különbözik az autokráciától, hogy előbbi a hatalom örökletes voltára utal, az utóbbi azonban nem feltétlenül (bár az autokratôr címet örökletes uralkodók is használták). Jelentős különbség az is, hogy egy monarcha hatalma nagyon korlátozott lehet. A történelem folyamán sok monarcha uralkodott autokratikus módon (erre hajlottak például az abszolút monarchia. Az alkotmányok bevezetésével a monarchák hatalma fokozatosan csökkent és egyre inkább választott testületek kezébe került át, bár autokratikus monarchiák egészen a legutóbbi időkig léteztek.

[szerkesztés] Az autokrata hatalmi bázisa

Bár az autokrata egyeduralkodó, neki is szüksége van valamiféle bázisra a hatalmi struktúrában: a személyes karizma, vagy a fizikai erő egymagában csak egy bűnözői csoport vezetője, vagy a társadalmi fejlettség kezdetleges szakaszaiban kormányzó vezető számára biztosíthat teljhatalmat. Az autokrata hatalmi bázisát biztosíthatják az előkelők, a katonák, a papság, vagy más csoportok. Ezek azonban az autokrata ellen is fordulhatnak és megfoszthatják hatalmától.

Vezető testületek szilárd autokráciában is létezhetnek, valós hatalmuk azonban nincs, döntési terüket az autokrata határozza meg és inkább az uralkodó személy karjának meghosszabbításaként működnek, mint politikaformálóként.