Aveszta

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Aveszta (tévesen Zend-Aveszta), a Kr. e. I. évezredben keletkezett szent könyv, a párszí vallás híveinek, Zarathusztra követőinek könyve, az iráni (perzsa) irodalom legrégebbi emléke. Különböző korokban keletkezett vallásos szövegek gyűjteménye.

Jelenlegi alakjában a következő részekből áll:

1. „Jaszna” (Imádság), 72 hosszabb ima az isten (Ahura Mazda) és a különböző szellemi lények tiszteletére. Ezen belül külön csoportot alkot 17 verses formájú darab, az úgynevezett „gáthák” (Énekek), az Aveszta legrégebbi darabjai.

2. „Viszpered” (Minden hatalmasság), a Jasznával azonos jellegű, 24 rövidebb magasztaló ima a védőszellemek tiszteletére. E két rész himnuszai a párszí szertartások liturgikus szövegei.

3. „Jast” (Magasztalás), 21 hosszú, egyenként több fejezetből álló magasztaló és mitológiai utalásokat tartalmazó szöveg, szintén Ahura Mazda és a védőszellemek tiszteletére.

4. „Vidévdat” (Gonosz szellemek elleni törvény), rituális előírások gyűjteménye 22 fejezetben, elsősorban a holttest okozta tisztátalanság megszűntetésével, a kutya és a tehén oltalmazásával és a menstruáció utáni tisztulással foglalkozik.

5. „Korda Aveszta” (Kis Aveszta), néhány rövidebb ima.

A mű terjedelme mintegy 500 oldal. A hagyomány szerint a jelenlegi Aveszta csupán töredéke az eredetileg 21 részből álló műnek. Állítólag létezett egy ennél is régebbi összeállítás is, amely Nagy Sándor hódításakor pusztult el.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon