Bárány István (úszó)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk az úszóról szól. További jelentéséhez lásd: Bárány István.

Bárány István (Eger, 1907. december 20. – Budapest, 1995. február 21.) olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok úszó, edző, sportvezető, szakíró, 1931-től 1941-ig Oberschall Magda művészettörténész férje.

Tartalomjegyzék

1 Tanulmányai
2 Sportolói pályafutása
- 2.1 Sporteredményei
3 Sportvezetői és edzői pályafutása
4 Szakírói pályafutása
- 4.1 Főbb művei
5 Külső hivatkozások
6 Források

[szerkesztés] Tanulmányai

1926-ban végzett a Bécsi Kereskedelmi Akadémián. 1925-től az egri érseki jogakadémia hallgatója volt, majd 1930-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. 1928-tól 1930-ig a párizsi Alliance Française, illetve a Hautes Internationales hallgatója volt. 1956-ban a Testnevelési Főiskola Sportvezető és Edzőképző Intézetében úszó edzői, 1961-ben úszó mesteredzői képesítést szerzett.

[szerkesztés] Sportolói pályafutása

1920-tól a MOVE Egri SE úszója és vízilabdázója volt. Kiemelkedő sporteredményeit úszásban érte el. 1924-től 1932-ig szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban 100 méteres gyorsúszásban elért eredményeivel vált ismertté. Az 1926. évi Európa-bajnokságon a számban aranyérmet nyert és ezzel ő lett a magyar úszósport első Európa-bajnoka. Később még két egyéni és egy váltó Európa-bajnoki címet szerzett. 1928 és 1930 között háromszor döntötte meg a száz méteres gyorsúszás Európa-csúcsát. Ő az első európai úszó, aki a távot egy percen belül tette meg. 1930-ban 200 méteres gyorsúszásban is Európa-rekordot úszott. Három olimpián vett részt, 1928-ban legjobb európaiként szorult az egyesült államokbeli Johnny Weissmüller mögött a második helyre. Az 1932. évi olimpián – elsősorban az anyagi nehézségek miatt vállalt bemutatóversenyek miatt – nem tudott képességeinek megfelelően szerepelni. Számos nemzetközi versenyen végzett az első helyen, 1925 és 1930 között öt alkalommal lett a párizsi Grand Prix győztese. Pályafutása alatt összesen huszonhét magyar bajnoki címet szerzett, 1982-ben megkapta a Magyarország örökös úszóbajnoka címet. Az aktív sportolástól 1932-ben vonult vissza.

Bár nem nyert olimpiai bajnoki címet, a magyar úszás nagy egyéniségei között tartják számon. 1978-ban az Úszó Hírességek Csarnoka tagjává választották.

[szerkesztés] Sporteredményei

[szerkesztés] Olimpiákon

olimpiai 2. helyezett:
- 1928, Amszterdam: 100 m gyors (59,8)
olimpiai 3. helyezett:
- 1932, Los Angeles: 4×200 m gyorsváltó (9:31,4 – Szabados László, Székely András, Wannie András)
olimpiai 4. helyezett:
- 1928, Amszterdam: 4×200 m gyorsváltó (9:57 – Tarródy Géza, Wannie András, Wannie Rezső)

[szerkesztés] Európa-bajnokságokon

négyszeres Európa-bajnok:
- 1926, Budapest: 100 m gyors (1:01)
- 1931, Párizs:
  - 100 m gyors (59,8)
  - 400 m gyors (5:04)
  - 4×200 m gyorsváltó (9:34,8 – Szabados László, Székely András, Wannie András)
kétszeres Európa-bajnoki 2. helyezett:
- 1926, Budapest: 4×200 m gyorsváltó (10:03,4 – Bitskey Zoltán, Tarródy Géza, Wannie András)
- 1927, Bologna: 100 m gyors (1:03,2)
Európa-bajnoki 3. helyezett:
- 1927, Bologna: 4×200m gyorsváltó (10:03,6 – Tarródy Géza, Wannie András, Wannie Rezső)

[szerkesztés] Nemzeti és nemzetközi bajnokságokon

ötszörös Grand Prix- győztes:
- 100 m gyors: 1925–1927, 1929, 1930
angol bajnok:
- 100 yard gyors: 1925
huszonhétszeres magyar bajnok:
- 100 m gyors: 1925–1932
- 200 m gyors: 1926–1932
- 400 m gyors: 1931, 1932
- 4×200 m gyors: 1924–1929, 1931
- 3×100 m vegyes: 1924, 1928, 1929

[szerkesztés] Európa-csúcsai

100 m gyors: 1928: 59,8 ; 1929: 58,6 ; 1931: 58,4
200 m gyors: 1930: 2:16,0

[szerkesztés] Sportvezetői és edzői pályafutása

1933-tól – Kugler Sándort váltva – a magyar válogatott csapatkapitánya lett. A magyar úszók az ő irányítása alatt vettek részt a berlini olimpián. A posztot 1939-ben Csik Ferencnek adta át. A második világháború után a Sportlétesítmények Vállalat alkalmazottja lett. Az 1950-es években kiemelkedő érdemeket szerzett a magyarországi csoportos úszásoktatás megvalósításában. 1956-tól 1960-ig a Magyar Úszó Szövetség főtitkára volt. Az 1960-as években sporttanfolyamokat vezetett.

[szerkesztés] Szakírói pályafutása

Már aktív sportolóként jelent meg úszással kapcsolatos szakkönyve. 1930-tól 1943-ig a Pesti Napló sportrovatának munkatársaként is tevékenykedett. 1939-ben megalapította a Képes Sport című lapot, melynek 1944-ig főszerkesztője volt. Az 1950-es évek közepén a Főiskolai Sport című lapot szerkesztette. Az 1957-ben megjelent, A gyermekek úszásoktatása című könyvét angol, lengyel, német és orosz nyelvre is lefordították. 1960-tól 1964-ig a Sport és Tudomány című lap tördelőszerkesztője, 1966-tól 1990-ig az Úszósport című lap felelős szerkesztője volt. Élete utolsó éveire is aktív maradt, 1991-től a Vizipóló című lapot szerkesztette, illetve a Révai Új Lexikona munkatársa lett.

[szerkesztés] Főbb művei

A sportszerű úszás (Budapest, 1929)
Az úszásoktatás elmélete (Budapest, 1934)
A berlini olimpia zsebkönyve (Budapest, 1936)
A tömeges úszásoktatás (Budapest, 1954)
A magyar úszósport útja (Budapest, 1955)
A gyermekek úszásoktatása (Budapest, 1957)
Az úszás, műugrás, vízilabdázás kézikönyve (társszerző: Bakó Jenő, Balla Béla, Brandi Jenő, Bánki Zoltán, Budapest, 1960)
Úszás, műugrás, vízilabdázás (társszerző: Balla Béla, Schlenker Antal, Budapest, 1966)
Szerelmes bajnokok (Budapest, 1986) – ISBN 9637543597
Versenyben Tarzannal: Bárány István sporttörténetei (Budapest, 1984) – ISBN 9637542868
Úszás, műugrás: 1977–1980 (Budapest, 1978) – ISBN 9632533119

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

Bakó Jenő: Az úszás története – ISBN 9632534506
Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976 – Budapest, 1977 – ISBN 963253526x
Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
Magyar Ki Kicsoda 1990 – ISBN 9637840281

Az Úszó Hírességek Csarnoka magyar tagjai