Bakteriosztatikus hatás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A mikrobiológiában a bakteriosztatikus azt a hatást jelenti, amellyel a baktériumok sejtosztódását állítjuk le valamilyen antibakteriális szerrel vagy citosztatikummal. Az antibakteriális szerek éppen a szer bakteriosztatikus vagy baktericid hatása alapján oszthatók két csoportba.
A bakteriosztatikus szerek képesek felfüggeszteni vagy teljesen blokkolni a baktériumot sejtciklusának valamely fázisában. Tehát vagy véglegesen megakasztják egy fázisban vagy hosszabb időre G0 fázisban állítják le.
Ezért bakteriosztatikus fertőtlenítő eljárások (pl. bőrön használt szappanok) használatakor a baktériumok vegetatív formái nem pusztulnak el, csak fejlődésük, szaporodásuk gátolt; a hatás megszűnésekor a baktériumok újra kezdenek szaporodni. Az ennél drasztikusabb hatás elérése érdekében alkalmaznak baktericid szereket.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fiziológiás példák
- Az emberi nyálban nagy mennyiségben jelenlévő és fontos védekező szerepet betöltő lizozim enzim, mely a baktériumok sejtfalát bontja el, bakteriosztatikus hatást okoz.
[szerkesztés] Antibiotikumok
- A szulfonamidok a fólsav szintézis gátlásával bakteriosztatikus hatást érnek el.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Orvostudományi portál |
Based on work by