Balázs Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Balázs Ferenc (Kolozsvár, 1901. október 24. – Torda, 1937. május 22.) erdélyi magyar író, költő.

Tartalomjegyzék 1 Élete 2 Művei 3 Irodalom 4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, majd az unitárius teológia hallgatója lett. Egyházi ösztöndíjjal az Oxfordban és Berkeley folytatta tanulmányait. Hazatérése előtt beutazta Japánt, Kína egy részét, Indiát és Palesztinát. Találkozott Rabindranath Tagore-val és Mahatma Gandhival.

Hazatérése után a székelykeresztúri unitárius főgimnáziumban dolgozott bennlakási felügyelőként. 1930-tól Mészkőn vállalt lelkészi szolgálatot. A faluban népfőiskolát, színjátszó csoportot és dalárdát szervezett. 1932-től részt vett a marosvécsi helikoni találkozókon.

Korai halálát tüdőbaj okozta, Munkatársa, Pálfi Miklós tordaszentmihályi földműves színdarabban örökítette meg emlékét (Útépítők).

[szerkesztés] Művei

• Mesefolyam (mesék) Szatmár, 1922
• Bejárom a kerek világot (útirajz) Kolozsvár, 1929
• Ifjúsági daloskönyv (Szent-Iványi Sándorral és Mikó Imrével), Kolozsvár, 1931
• Kis hittan, Torda, 1932
• Aranyosszéki tervek (röpirat a szövetkezetekről), Torda, 1933
• Közérthető evangélium, Torda, 1935
• A rög alatt (emlékirat), Torda, 1936
• Zöld árvíz (regény), Kolozsvár, 1936
• Új ember vallása (kéziratban maradt teológiai szövegek), Torda, 1937

[szerkesztés] Irodalom

• Mikó Imre, Kicsi Antal, Horváth Sz. István: Balázs Ferenc. Monográfia (Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1983)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Életrajz és fénykép
• Balázs Ferenc teológiája
• Levelezése Christine Frederiksennel