Baráth Lajos
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Baráth Lajos (Abaújkér, 1935. augusztus 18. – Vértessomló, 2006. július 29.) író.
[szerkesztés] Élete
Korán árvaságra jutott, nagynénje nevelte. Ácstanuló volt, majd Miskolcon, illetve Diósgyőrben próbált szerencsét. Az üzem munkáslapjába írogatott. A kor lehetőséget adott, ezt kihasználva Veres Péter, Illyés Gyula, Váci Mihály gyámsága alatt novelláskötetei jelentek meg.
Ekkoriban szinte pezsgett az ország irodalmi élete és a könyvkiadás. A rendszer kultúremírje (Aczél) semmilyen árat sem sajnál, hogy egy saját nevelésű és gondolkodású író-költő generáció jól érezze magát benne, jó minőségű és élvezhető, populáris, de tartalmas írások szülessenek.
A realista próza megtalálta az olvasóit. Igaz, a vallás és a világra kitekintés érezhetően tabu téma maradt.
Baráth Lajos ebben az időben alkotott 17 regényt és novelláskötetet, pár filmet, egy drámát és megszámlálhatatlan publikálást és tárcát. Még a német könyvásárra kijutott magyar szerzők válogatásába is bekerült Móricz Zsigmond és József Attila közé, „Sand” (Homok) című novellájával, mivel a kötet összeállítói szerint a munkás kádárista korra találóbb mű nem is kellett.
[szerkesztés] Művei
- Ember, fehér bottal, elb., 1962;
- Házak tábla nélkül, kisr., 1963 <1962*MIB8>;
- A díszhal, r., elb., 1963;
- Vesznyánka [„Tavaszka”; oroszul], elb., Moszkva, 1965;
- Lopakodó prédikátorok, kisr., elb., 1966;
- Tűz és korom, r., 1967 [oroszul: Moszkva, 1969];
- Külső körön, r., 1970;
- Sortűz, r., elb., 1971;
- A hét százhatvannyolcadik órája, elb., München, 1972;
- A félelem földje, tört. r., 1975;
- Örökség, r., 1976;
- Miért hullámzik a tenger?, elb., 1977;
- Kigyelmed, János mester, tört. r., 1979;
- A szörnyeteg, r., 1979;
- Hármaskönyv, 1983;
- Párnámon anyám ujjának melege, elb., 1983;
- Vakvágat, r., 1986;
- A folyosó, r., 1989.
[szerkesztés] Díjak
- SZOT-díj (1970)
- A Zrínyi Katonai Kvk. Nívódíja (1981)
Based on work by