Barabás Tibor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Barabás Tibor (Pécel, 1911. augusztus 27. – Budapest, 1984. május 1.) Kossuth-és József Attila-díjas író.
Regényeket, novellákat, tanulmányokat, drámákat, filmforgatókönyveket, tv-játékokat írt. Írásaiban szívesen fordult a történelmi témákhoz: Máglyák Firenzében, Martinovics élete, Egy nép nevelői, Magyar jakobinusok, A szabadság magvetője Táncsics Mihály, Rákóczi hadnagya, Napóleon foglya, Uriel, Végvári legenda. A zeneirodalom és a művészet nagyjairól írt regényei igen népszerűek voltak: Beethoven, Mozart párizsi utazása, Örök dallamok, Chopin, Éjjeli őrjárat, Michelangelo élete. Önéletrajzi ihletésű munkái: Szerelmem Eszti, Az első lecke, Egy címíró emlékiratai, Török daráló, Házunk büszkesége, Kereszt a hegytetőn. Forgatókönyveiből sikeres filmek, tv-játékok készültek: Rákóczi hadnagya, Állami áruház (társszerzőként), A császár parancsára, Rab Ráby, Aranyfácán. Több daljáték született színdarabjaiból vagy feldolgozásaiból. 1942-től számos tanulmánya és tanulmánykötete jelent meg a magyar irodalom nagyjairól: József Attila, a szegénység költője, Az európai szellem magyar úttörői, Egy nép nevelői, Irodalom és haladás, A könyv hatalma, Magyar csillagok.