Basszusgehu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja. |
A basszusgehu vagy diyin gehu (低音革胡, tijin ko-hu) a nyugati nagybőgő és a huqin (hu-csin) kínai hagszerek egyfajta ötvözetét jelentő négyhúros vonós hangszer, a gehu (ko-hu) basszus változata. Nevében a ge (革) szótag a forradalmiságára utal, a hu (胡) pedig a hangszertani besorolását adja (huqin, azaz vonós hangszer).
Egy kínai zenekarban a basszusgehu ugyanabban a szerepkörben van, mint a nagybőgő egy nyugatiban. A nyakának a hajlítása, illetve a hangolási és játéktechinkák megegyeznek a nagybőgőével, de a hangszer testét egy kígyóbőrrel bevont kör vagy nyolcszög keresztmetszetű hengeralakú fadoboz, a rezonátor adja, így hangja nagyban eltér a nagybőgőétől.
A hangszert az 1950-es évek során fejlesztették ki, hogy a kínai zenében is legyen olyan hangszer, amely nagy terjedelmet képes átfogni a hangskálán. Bár a gehu hangja tiszta és gazdag, rendkívül sok hátránya van a hangszernek. Használat közben nagyon hamar elhangolódik, illetve hangossága nem igazán szabályozható, ezért csak fele olyan hangos tud lenni, mint a nagybőgő. Továbbá a kígyóbőr a nedvességre rendkívül érzékeny, ezért gondos ápolást vár el a hangszer. Manapság egyre kevesebb zenekarban használják, a kínaiak inkább átternek a nagybőgő használatára.
 |
Ez a hangszerről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by