Benedek Marcell
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Benedek Marcell (Budapest, 1885. szeptember 22. – Budapest, 1969. május 30.) tanár, író és műfordító. Benedek Elek író fia
A Magyar Irodalmi Lexikon (I–III., Bp., 1963–65) főszerkesztője volt. Lukács Györgygyel és Bánóczi Lászlóval a Thália Társaság alapítója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Főbb művei
- Vulkán (Bp., 1918)
- A francia regény a XIX. században (Bp., 1922)
- Ady-breviárium (Bp., 1924)
- A modern magyar irodalom (Bp., 1924)
- Hamlet tanár úr (Bp., 1928)
- Irodalmi Lexikon (Bp., 1927.)
- A francia irodalom története (Bp., 1928)
- Délsziget - avagy a magyar irodalom története (Bp., 1929)
- Az olvasás művészete (Bp., 1957)
- Kis könyv a versről (Bp., 1960),
- Kis könyv a drámáról (Bp., 1964)
- Kis könyv a regényről (Bp., 1965).
- Irodalmi hármaskönyv (Bp., 1966) címmel a fentiek közös kötetben is megjelentek.
- Az önéletrajzszerű Vulkán az első világháború előtti radikális fiatalság nemzedékregénye.
[szerkesztés] Műfordításai
Közel kétszáz szépirodalmi művet ültetett át magyarra: G. B. Shaw, Anatole France, Victor Hugo, Guy de Maupassant, Honoré de Balzac, Romain Rolland, Roger Martin du Gard stb. műveinek fordítása mellé felsorakozik három verses Racine-tragédia, az Andromache; Berenice és Mithridates; Corneille Polyeucte-je és Rabelais Gargantuájának szemelvényes fordítása.
[szerkesztés] Díjai
- az irodalomtudományok doktora (1952)
- Baumgarten-díj (1944)
- Kossuth-díj (1963)
[szerkesztés] Szakirodalom
Benedek István: Benedek Marcell (Bp., Magvető Kk., 1997) --- A könyv hosszú rélszleteket tartalmaz B.M. műveiből: antológiaként haználható.
Based on work by