Benny Goodman
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Benny Goodman (Chicago, 1909. május 30. – New York, 1986. június 13.); amerikai klarinétművész, zenekarvezető.
Tíz éves korában a chicagói Kehelah Jacob Zsinagógában kezdett klasszikus klarinétjátékot tanulni. 1921-ben lépett fel először. 1925-ben került Ben Pollack együtteséhez, először Chicagóban, aztán New Yorkban léptek fel. 1929-től önálló zenészként rádióknál és hangstúdiókban dolgozott, többek között Gershwin-felvételeken.
1934-ben létrehozta első big bandjét. Fletcher Henderson komponált és hangszerelt a zenekarnak. 1935-ben négy lemezt készített Teddy Wilsonnal és Gene Krupával (Benny Goodman Trio). Az 1935 nyarán lebonyolított turnéja nagy sikert aratott. Ezzel kezdődött meg a dzsessz-zene szving-korszaka. 1936-ban triója kvartetté bővült Lionel Hampton belépésével.
Elkészültek az együttes első filmjei is: The Big Broadcast of 1937, Hollywood Hotel. 1938-ban a Carnegie Hallban játszott, és Duke Ellington vendégművészeként is szerepelt.
Mint klasszikus muzsikus is hírnevet szerzett: előadta például Mozart Klarinétkvintettjét. 1938-ban a Budapesti Vonósnégyessel is együtt dolgozott. Ő rendelte meg Bartóktól a Kontrasztokat, és 1939 januárjában bemutatta a Carnegie Hallban. Dolgozott Coplanddel, Hindemith-tel, Bernsteinnel, Poulenc-kel, Sztravinszkijjal, és másokkal is.
[szerkesztés] Video
- I've Got A Heartful Of Music: The Benny Goodman Quartet, with Lionel Hampton, Teddy Wilson, Gene Krupa.
- The World is Waiting For the Sunrise: Benny Goodman's 1959–1961 Big Band, built around the Red Norvo Quintet, with Red Norvo.
Based on work by