Benoschofsky Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Benoschofsky Imre (Budapest, 1903. február 6. – Budapest, 1970. július 5.) országos vezető főrabbi.
A budapesti tudományegyegytemen bölcsészdoktorátust (1926), majd rabbioklevelet (1928) szerzett. 1926-tól lágymányosi, 1928-tól budai rabbi, 1936-tól főrabbi, 1960-tól országos vezető főrabbi volt. 1945-től haláláig az Országos Rabbiképző Intézet homiletikai és vallásfilozófiai professzoraként is működött. Cikkeit közölték az IMIT Évkönyvei, a Budai Hitközség Értesítője, az Új Élet, a Heller Bernát- (1941), a Lőw Immánuel- (1947) és a Pfeiffer Izsák-emlékkönyv (1950).
[szerkesztés] Művei
- Majmuni arisztotelizmusa (doktori értekezés, Bp., 1926);
- Zsidóságunk tanításai (összefoglaló teológiai és vallástörténeti tanulmány, 1941);
- Maradék-zsidóság (teológiai írások, Bp., 1946);
- Harminc év után (beszédek, Bp., 1958).
Based on work by