Bión (költő)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Bión (Szmürna? (ma Izmir, Törökország,Kr. e. II. század -?,?) Görög költő
Feltehetőleg Szicíliában élt, ennél több adatunk életéről nincsen. Az úgynevezett bukolikus költők közé tartozott, Theokritosz követője volt. Mesterétől eltérően rá a pátosz jellemző és gondolatait sem pásztor szereplőkkel adatta elő. Ránk maradt művei közül a legjelentősebb az „Epitaphiosz Adónidosz", amelyben egy keleti eredetű istennek, Adónisznak hódol, akinek halála a tavasz elmúlását jelenti, s akiben maga Aphrodité, a görög szerelemistennő siratja kedvesét. Az istennő halhatatlan fájdalmában az egész természet osztozik. „Az esthajnalcsillaghoz" című költeménye, Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában:
- Hesperos, Aphroditénak arany fáklyája, te drága
- Hesperos, éjszaka kékjében ragyogó nemes ékszer,
- Holdnál halványabb, de a csillagnyájban az első,
- Üdvözlégy, kedves, te világíts most az utamra,
- Mert lakomára, a pásztorhoz megyek, és ma korábban
- Ment le a hold a szokottnál, újhold is ma van éppen,
- És nem lopni megyek, sem a vándorokat kirabolni,
- Csak szeretek s az szép, ha segíted a hű szeretőket.
[szerkesztés] Források
- Pecz: Ókori lexikon
)
Based on work by