Biharnagybajom

Biharnagybajom a hajdani sárréti vízi világ jellegzetes falva. Településszerkezetén a mai napig látható nyomot hagytak a vízfolyások, a mocsár jelenléte. A mocsárvilág meghatározó volt az itt élő emberek életében, hiszen a természet sosem adta könnyen egyébként bőven termő kincseit, a sárréti pákászoknak, nádalóknak, a szigetszántó ősöknek. Első írott emlék a Váradi Regestrumból maradt fenn 1215-ből. Kettős faluként, Nagy-és Kisbajomként szerepel középkori történelmünkben. A nemesi falu, a szabadalmas népek által lakott település, ahol a község első temploma is állott, melyet Szent Andrásnak szenteltek. A másik falut a várnépek (várjobbágyok) lakták. Pusztította a falut a tatár, s a török. A lakosságnak hatékony védelmet nyújtott a terjedelmes mocsár világ. A XIV. században a falu új földbirtokost kapott. Ez a család vette fel a Bajoni nevet. Az elkövetkező évszázadokban a Bajoni család Bihar vármegye egyik legjelentősebb nemesi családja. A település is egyre nagyobb lesz, kiváltságokat szerez, a Bajoni család pallos-jogot kap, 1552-ben Ferdinánd császár mezővárosi rangra emeli. A Bajoni család tagjai megtalálhatók Mátyás király udvarában és hadjárataiban. Egyik tagja, Zrínyi Miklós sógora, Szigetvár védelmében halt hősi halált. A község földvára a XVIII. század elején pusztíttatott el az osztrák hadak által, miután a Bajoni-család kihalt s a vár gazdátlanul maradt. Bajom népe elsőként csatlakozott a reformációhoz. Egyik lelkipásztoruk Nógrádi Mátyás, a XVIII. században, Tiszántúli Egyházkerület Püspöke lett. A szabadsághoz szokott bajomi nép valamennyi függetlenségi harcból derekasan kivette részét. 1890-től Bajom Bihar vármegye Sárréti-járásának közigazgatási székhelye. Ezt a rangját 1950-ig, a vármegye megszűnéséig meg is tartotta. Érzékeny veszteség volt a településnek Trianon, Várad elvesztése. Mind társadalmi, mind gazdasági életében súlyos visszaesést jelentett. A legjellemzőbb ősi háziipar a gyékénykötés, amelyet még a hatvanas években is tömegesen űztek. 1950-óta, a tanácsi közigazgatási rendszer bevezetésétől, Hajdú-Bihar megyébe csatoltatott és a püspökladányi járáshoz sorolták a falut. Az 1950-es évek első felében beindult iparosodás, mely a kőolajbányászatra épült, a 60-es évek elejére megszűnt. Az elmúlt évtizedekben a keleti országrész minden gondjából bőven kijutott a bajomiaknak is.