Caesariai Jóannész
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Caesariai Jóannész (5. század – 6. század) ókeresztény író
514 és 518 közt készítette el a khalkedóni dogma apológiáját, amelynek alaptétele ez volt: a 431-es Efezusi zsinat, I. Nagy Leó pápa „Tomus"-a és a 451-es Khalkedóni zsinat ugyanazt tanítja. A legfontosabb feladatnak Alexandriai Szent Kürillosz tételei és a khalkedóni dogma közti összhang kimutatását tekintette, mivel a monofiziták Kürillosz tételeire hivatkozva vetették el e dogmát. Kóannész az úgynevezett újkhalkedóniánus Krisztológia első képviselője. Apológiájának teljes szövege nem maradt fenn, csupán szok a részletek, amelyeket Szeverosz idézett „Az istentelen grammatikosz ellen" című iratában, amelyben a monofizita pátriárka épp Jóannész írását támadta. Jóannész volt az első, aki a kappadókiaiak által a szentháromságban bevezetett „lényeg" (úszia) – „személy" (hüposztaszisz) megkülönböztetést alkalmazta a krisztológiában. Hangsúlyozta, hogy Krisztus embersége istenségétől külön egy pillanatig sem létezett.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by