Csíkos fűegér

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csíkos fűegér

Lemniscomys barbarus

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály:	Emlősök (Mammalia)
Rend:	Rágcsálók (Rodentia)
Alrend:	Mókusalkatúak (Sciurognathi)
Család:	Egérfélék (Muridae)
Alcsalád:	Egerek (Murinae)
Nem:	Lemniscomys Trouessart, 1881

Fajok

Lásd a szövegben!

A csíkos fűegerek (Lemniscomys) nemébe 10 faj és több alfaj tartozik. Az egyes fajok életmódja megegyezik, és első ránézésre a külső megjelenésük is nagyon hasonló egymáshoz.

[szerkesztés] Elterjedés

A csíkos fűegér Afrika füves területeinek lakója, fajai szinte az egész kontinensen megtalálhatóak.

[szerkesztés] Megjelenés

Teste a házi egérénél jóval nagyobb. (Az egyes fajokról lásd lejjebb!) Színe csíkos, fajonként eltérő számú csíkkal. Ez a mintázat nagyon jó rejtőszín a füves szavannán. Szőre durva. Farka csupasz, hossza a test hosszával azonos.

[szerkesztés] Életmód

Nappali állat, kora reggel és késő délután a legaktívabb. Nagy hőségben megbújik az árnyékban. Legtöbbet a földön tartózkodik, de gyakran mászik fel bokrokra, fákra a termésekért. Fészkét a törpeegérhez hasonlóan fűszálakból készíti. A fűegér nagy kolóniákban él. Gyorsan fut, és hatalmasat ugrik. Álló helyzetből is egy méter távolra és 70 cm magasra tud elugrani.

A csíkos fűegér főként fűfélékkel, hajtásokkal, különféle magokkal táplálkozik. Emellett gyakran fogyaszt rovarokat is.

[szerkesztés] Szaporodás

A csíkos fűegér kétszer szaporodik évente. A szaporodási időszak a száraz évszak letelte után kezdődik, amikor a növények újra kihajtanak, biztosítva a táplálékot az egerek számára. A nőstény 21 napos vemhesség után 2-6 kölyköt ellik. A kölykök csupaszon és vakon születnek, de a csíkok már felismerhetők a bőrükön. Szemük 7 naposan nyílik ki. Anyjuk 3 hetesen választja el őket. A kis fűegerek 2,5-5 hónapos korukban válnak ivaréretté. 2-3 évig élnek.

[szerkesztés] Veszélyeztetettség

A Lemniscomys mittendorfi szűk élőhelye miatt veszélyeztetett, a Lemniscomys roseveari mérsékelten veszélyeztetett. A többi faj nem veszélyeztetett.

[szerkesztés] Terráriumi tartás

A Lemniscomys barbarus és Lemniscomys striatus újabban díszállatként is elterjedt. Népszerűségét több vonzó tulajdonságának köszönheti: nappal aktív, sok más kisállatként tartott egérfélével ellentétben nincs kellemetlen szagú váladéka, szinte soha nem harap. Az egyetlen nehézséget különleges mozgékonysága és hatalmas ugrásai jelentik.

[szerkesztés] Fajok

Lemniscomys barbarus – Élőhelye Észak-Afrika (Marokkó, Tunézia) és a Szahel-övezet. A legkisebb faj. Testhossza 9-12 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 30 gramm. Színe barna alapon világossárga csíkos. Ez az egyik faj, amely újabban elterjedt mint kedvtelésből tartott territóriumi kisállat. Számos alfaja ismert.
Lemniscomys bellieri – Élőhelye Guinea, Elefántcsontpart, Ghána (Nyugat-Afrika).
Lemniscomys griselda – Elterjedési területe Angola (Dél-Afrika).
Lemniscomys hoogstraali – Szudán délkeleti részén, a Felső-Nílus vidékén él (Kelet-Afrika).
Lemniscomys linulus – Élőhelye Szenegál és Elefántcsontpart (Nyugat-Afrika).
Lemniscomys macculus – Elterjedési területe a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti része, Etiópia és Kenya (Kelet-Afrika).
Lemniscomys mittendorfi – Elterjedése csupán Kamerun (Nyugat-Afrika) egy kis részére, az Oku-hegyre korlátozódik. Veszélyeztetett faj.
Lemniscomys rosalia – Élőhelye egész Dél-Afrika és Kenya déli része (Kelet-Afrika). Testhossza 24-30 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 51-74 gramm.
Lemniscomys roseveari – Élőhelye Zambia két területe (Nyugat-Afrika), mérsékelten veszélyeztetett.
Lemniscomys striatus – Észak-Afrika és Dél-Afrika kivételével az egész afrikai kontinensen megtalálható. Testhossza 14 cm (a farka még egyszer ugyanennyi), testsúlya 70 gramm. Ez a másik territóriumi kisállatként tartott csíkosfűegérfaj.