Csak egy kislány van a világon

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Csak egy kislány van a világon 1929-ben készült magyar film, az egyik első magyar hangosfilm, illetve egyike az utolsó hazai némafilmeknek is, mert eredetileg hang nélkül készült.

Címét a népszerű népiesült műdal kezdősorából kölcsönözték. Készültét néha 1930-ra dátumozzák, mert abban az évben mutatták be (május 12-én).

A Gaál Béla rendezte film hozta meg a hazai filmes hírnevet a főszereplőknek, a fiatal Jávor Pálnak, illetve a később igazi világsztárrá váló, ekkor 17 éves Eggerth Mártának, aki Katinka szerepét játszotta. Másik partnere a filmben Vándory Gusztáv volt.

Úgy lett belőle hangosfilm, hogy alkotói egy napra kölcsön tudták venni egy éppen Budapesten forgató amerikai vállalat, a Fox Movietone News berendezését. Mivel Jávor Pál éppen be volt rekedve, helyette a kamera látószögén kívül álló Fekete Pál énekelt (a szinkront ekkor még nem tudták megoldani technikailag).

[szerkesztés] Az elsőség kérdése

A filmben elsősorban magyar nóták hallhatók, de némi szöveg is. Ezért szigorúan véve az 1931-ben készült A kék bálvány az első magyar hangos játékfilm. Az első hangosfilm bemutatóra Magyarországon 1929. szeptember 30-án került sor a mai Puskin moziban. (Az éneklő bolond (Singing Fool) című film, illetve két rövidfilm).[1]

1929-ben és 1930-ban már több itthon vagy külföldön forgatott filmben is elhangzik valamiféle magyar szöveg, például Kertész Mihály 1929-ben forgatott Noé bárkája) (Noah's Ark) című filmjéhez magyar nyelvű hangos beköszöntőt készített. A budapesti premiermozikat 1930-ban, a vidékieket 1931-ben hangosították. [2]

[szerkesztés] A népdal

Csak egy kislány van a világon címmel Szentirmai Elemér írt németes népies műdalt, amely népszerű, a cigánnyal gyakran húzatott magyar nótává vált. Magyar filmekben is gyakran felhangzott (például Dalolva szép az élet.)