Eörsi István
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Eörsi István (Schleiffer Ede, Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.) Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista.
Fiatalon marxista nézeteket vallott, s verset is írt Sztálin halálára. 1953-tól már reformer gondolkodású lett, Nagy Imre követője volt. Az 1956-os forradalomban aktívan vett részt, főképp újságírói tevékenységgel.
1956 decemberében nyolc év börtönre ítélték, de 1960. augusztus 20-án amnesztiát kapott. 1967-ig főképp fordításokból élt, ám ekkortól az Élet és Irodalomnál szerződést kapott.
1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású író volt. 1983–1986 között Nyugat-Berlinben élt. 1989-ben visszatért Kaposvárra. A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett. Az Élet és Irodalom, a Beszélő és a Magyar Narancs című újságoknál dolgozott.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Válogatott bibliográfia
- Fiatal szemmel. Versek (Szépirodalmi, 1953)
- Ütni az ördögöt (Magvető, 1956) Elkobozva, 1957.
- Változatok egy közhelyre (Magvető, 1968)
- Tragikomédiák (Magvető, 1969)
- Különremény (Szépirodalmi, 1972) Elkobozva, a kinyomtatott példányok a nyolcvanas évek közepén kerültek elő.
- A nemek és az igenek. Válogatott versek (Magvető, 1976)
- Lonci narancssárgában (Szépirodalmi, 1976)
- Ruhapróba. Válogatott műfordítások (Európa, 1976)
- Történetek egy hideg faházban. Írások a hűség és hűtlenség tárgyköréből (Szépirodalmi, 1978)
- Ürügyeim (Magvető, 1979)
- A derűlátás esélyei (Szépirodalmi, 1981)
- Jönnek a bájos tények (Szépirodalmi, 1983)
- A Maradjhű-utcában (Szépirodalmi, 1985)
- Az utolsó szó jogán (AB Független, (szamizdat), 1986)
- Kilenc dráma (Szépirodalmi, 1988)
- Emlékezés a régi szép időkre (Katalizátor Iroda, (szamizdat), (1988), Napra-forgó, (legális, második kiadás) 1989)
- Bedobom a törülközőt. Publicisztikai írások (Napra-forgó, 1989)
- Nem vagyok kikerics (Szépirodalmi, 1990)
- Kalap és villamos. Gyermekversek (T-Twins, 1992)
- A szerző szeretné, ha a pofa feje és a csomó emlékeztetne egymásra. Hat dráma (Pátria könyvek, 1992)
- Üzenet mélyvörös levélpapíron. Esszék és publicisztikai írások (Pesti Szalon, 1993)
- Én és az Isten. Versek (Pesti Szalon, 1994)
- Időm Gombroviczcsal (Pesti Szalon, é. n. (1994))
- A csomó. Elbeszélések (Pesti Szalon, é. n. (1995))
- Az ötlábú bárány. Publicisztikai írások (Pesti Szalon, é. n. (1996))
- A szabadság titokzatos bája. Esszék, kritikák, portrék 1967–1997. (Palatinus, 1997)
- Utasok a senkiföldjén. Jóbok könyve (Palatinus, 1998)
- Szögek. Összegyűjtött versek 1952–2000 (Palatinus, 2000)
- Versdokumentumok, magyarázatokkal 1949–1956 (Palatinus, 2001)
- Ismerős úr a csúszdán. Publicisztikai írások (Noran, 2002)
- Zárt térben Önéletrajzi regény (Noran, 2003)
- A fogadás. 18 dráma (Noran, 2004)
- Kérdések, barátaimnak. Versek (Noran, 2004)
- Halpagár. Gyermekversek (Noran, 2005)
- dr. Noha. Történetek (Noran, 2005)
Fontosabb szerkesztés:
- Lukács György: Megélt gondolkodás – Életrajz magnószalagon (Magvető, 1989)
[szerkesztés] Elismerései
- 1952: József Attila-díj
- 1983: Frankfurter Autorenstiftung-díj
- 1988: osztrák műfordítói díj
- 1990: Színikritikusok Díja
- 1991: a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendje
- 1993: Parnasszus-különdíj
- 1993: Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíja
- 1996: Soros Alapítvány életmű-díj
- 2005: Kossuth-díj
[szerkesztés] Irodalom
- Vágvölgyi B. András: Eörsi István (Kalligram, 2003)