A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Egy, kettő, három Molnár Ferenc drámája. Az ősbemutatója 1929-ben volt a Vígszínházban, Emlékezetes előadás volt 1974-ben, a Madách Kamaraszínházban, ahol Márkus László játszotta Norrison főszerepét. Később TVfelvételt készítettek a Madách színház előadásáról.

[szerkesztés] Cselekménye

Norrison bankelnök éppen egyhetes szabadságára készül, amikor a vártnál korábban betoppan a bankházba Lydia, a Norrisonéknál vendégeskedő amerikai milliomoscsemete. Kiderül, hogy Lydia már három hónapja egy egyszerű taxisofőr, Fusz Antal felesége. Ha ezt szülei megtudják, hatalmas botrány lesz, és valószínűleg a papa és Norrison cége közti fúzió se fog létrejönni.

A dolgok békés elrendezése tehát Norrisonnak is érdeke, ezért az elnök tervet eszel ki. Ha már a fiatalok elválni nem hajlandók, akkor ezt a kínos házasságot kell ragyogó partiként feltüntetni. Norrisonnak a szülők érkezéséig egy órája van Antal teljes átformálására, amit egy bűvész ügyességével hajt végre. Norrison biztos kezű irányítása alatt olajozottan megy a személyzet alkotta gépezet, s ez alatt az egy óra alatt a fiatalember fokozatosan elveszti személyiségének összes tartozékát: nevét, gondolatait, viselkedését, társadalmi hovatartozását. Új ruhát, autót, lakást, pénzt kap, Norrison kinevezi egyik vállalatának élére, s a munkáspárt helyett mostantól a golfklub tagja.

A feszített tempójú egy óra végén az elnök még intellektussal is ellátja a fiatalembert: a szokásos társalgási témák mindegyikére betanít egy-egy divatos szólamot. Fusz Antal, most már mint a gyors karriert befutott gróf Anton Dubois-Schottenburg készen áll apósa és anyósa fogadására. Norrison a rutinmunka végeztével még nyugodtan eléri vonatát, a jól végzett munka azonban nem tölti el örömmel, keserűen jelenti ki: az emberiség, amely így rendelkezésére állt, szégyellheti magát.