Egy szobalány naplója

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Egy szobalány naplója Octave Mirbeau regénye, Charpentier-Fasquelle kiadásában jelent meg 1900 júliusában. Három filmadaptációja ismeretes.

Tartalomjegyzék 1 A regény 1.1 A válságtól a Dreyfus-ügyig 1.2 A rothadás ábrázolása 1.3 A társadalom maga a pokol 1.4 Az undor 2 Színházi és filmadaptációk 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A regény

[szerkesztés] A válságtól a Dreyfus-ügyig

A regény első változata folytatásokban jelent meg a L'Écho de Parisban, 1891. október 20-tól 1892. április 26-ig, a regényíró szakmai és erkölcsi válsága azonban oda vezetett, hogy a mű ekkor még nem jelent meg kötetben. Évekkel később (1900 telén) egy jelentősen átalakított második verziót publikált a dreyfus-párti Revue blanche. A napló-forma – amely lehetővé teszi a részek egymás mellé helyezését, az emlékezés folyamatából következően az állandó átmenetet a jelen és a múlt között, illetve a különféle műfajok keveredését – hozzájárul ahhoz, hogy a mű szakít a hagyományos regény lineáris szerkezetével, a cselekményesség követelményével és, mindenek előtt, a realista esztétika objektivitás igényével.

[szerkesztés] A rothadás ábrázolása

A regényíró szobalány választ főhősnek, s e tény már önmagában felforgató. Az olvasó Célestine tekintetén keresztül látja az eseményeket, mintegy a kulcslyukon keresztül, s ily módon tárul fel az elegáns világ, a társadalom felső osztályainak minden jól rejtegetett szennye. A regény elején Célestine egy kis normandiai faluba érkezik, ahol a Lanlaire-családnál lesz szobalány. A "becsületes" szülők jóvoltából meggazdagodott házaspár története mellett Célestine emlékei számtalan más, egyszer tragikus, másszor pedig groteszk történeteket is felidéznek.

[szerkesztés] A társadalom maga a pokol

A leleplező szándékú elbeszélés a társadalmi pokol bugyraiba vezeti az olvasót. Ebben a látszólag demokratikus világban az erősebbik törvénye szabályoz mindent. A szobalányt a végletekig kihasználják és kizsákmányolják, a modern társadalom rabszolgája, furcsa hibrid-lény, aki már nem tartozik a néphez, de nem tartozik a polgári világhoz sem, amelynek értékrendjét szinte öntudatlan módon sajátítja el. Az úrnő megalázza és a kihasználja minden fizikai erejét, az úr pedig szexuális viszonyra kényszeríti a szobalányt – ami gyakran az első lépés a prostitúció felé. A regény illúziók nélkül tekint a lázadás lehetőségére is. Célestine minden ellenszenve és tisztánlátása ellenére maga is egy kis cherbourg-i kávéház úrnője lesz, és a saját cselédjeire panaszkodik. A kávéházat a Lanlaire-család volt kertésze, Joseph üzemelteti, akit Célestine, saját maga számára is megmagyarázhatatlan módon, ide is követ. A volt kertész antiszemita, Dreyfus-ellenes, feltehetően elrabolta gazdái ezüst étkészletét, és Célestine arról is meg van győződve, bár bizonyítani nem tudja, hogy Joseph erőszakolta meg és ölte meg a kis Claire-t...

[szerkesztés] Az undor

Túl a hipokrita és igazságtalan társadalom elleni lázadáson, a szobalány naplója egyfajta egzisztenciális undorról is tanúskodik. Sartre műveit megelőlegezve Mirbeau regénye az emberi sors tragikus voltáról, a mindennapok ürességéről is szól.

[szerkesztés] Színházi és filmadaptációk

Az Egy szobalány napló-jából három filmadaptáció is készült: 1916-ban Oroszországban M. Martov rendezésében (Дневник горничной) ; 1946-ban Jean Renoir rendezésében az Egyesült Államokban, angol nyelven Diary of a Chambermaid címmel, Paulette Goddard és James Meredith főszereplésével ; és végül 1964-ben egy francia nyelvű filmadaptáció a spanyol Luis Buñuel rendezésében, Jeanne Moreau-val, Georges Géret-vel és Michel Piccoli-val a főbb szerepekben. A két utóbbi esetben meglehetősen szabad adaptációkról van szó.

A regényből gyakran készült színpadi változat is, több nyelven. Az esetek jó részében "one woman show"-ról van szó: 1990 óta mintegy harmincat tartanak számon. A leghíresebb és amely a legnagyobb előadásszámot érte meg 1982 óta, Jacques Destoop adaptációja Geneviève Fontanel főszereplésével.

Lásd még:

• Egy szobalány naplója (film, 1964)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Le Journal d'une femme de chambre- a regény franciául innen tölthető le
• préface du Journal d'une femme de chambre, Pierre Michel francia nyelvű előszava a regényhez
• Bibliographie d'Octave Mirbeau, par Pierre Michel
• Carmen Boustani, " L'Entre-deux dans Le Journal d'une femme de chambre ".
• Maria Carrilho-Jézéquel, " Le Journal d'une femme de chambre : passion, satire et vérité ".
• Gaétan Davoult, " L'Écriture du déchet dans Le Journal d'une femme de chambre ".
• Gaétan Davoult, "Déchet et corporalité dans Le Journal d'u,e femme de chambre ".
• Serge Duret, " Le Journal d'une femme de chambre, ou la redécouverte du modèle picaresque ".
• Serge Duret, " Le Journal d'une femme de chambre œuvre baroque ? ".
• Aleksandra Gruzinska, " Humiliation, haine et vengeance : le rire de Célestine ".
• Anita Staron, " La Servitude dans le sang - L'Image de la domesticité dans l'œuvre d'Octave Mirbeau "
• Gabriella Tegyey, " Claudine et Célestine : les formes du journal et son fonctionnement ".
• Robert Ziegler, "Fetishist Art in Mirbeau's Le Journal d'une femme de chambre ".