Ephorosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ephorosz (Kümé, Kr. e. 388 és 376 között – ?, Kr. e. 330 körül) Görög történetíró

Életéről keveset tudunk, az ókori hagyomány Iszokratész tanítványának mondja. Fő műve a „Hisztoriai koinón praxeón" című, 30 részből álló történeti munka, amely az első egyetemes görög történelem. Munkáját a dór bevándorlással kezdte, anyagát területi elvek alapján rendezte, s kitért a görögökkel érintkezésbe került barbár népek történelmére is. Az utolsó részt (a Kr. e. 340-nel kezdődő eseményeket) már csak fia, Démophilosz fűzte a munkához. A korábbi történetíróktól megkülönbözteti az, hogy csak a történeti eseményekre koncentrált, nem foglalkozott földrajzi és természettudományi érdekességekkel. Műve egészen a római császárkor első századáig alavető munkának számított, ránk csupán töredékei maradtak. Tudunk egy szülővárosát magasztaló szónoklatáról („Lógosz epikhóriosz", Dicsőítő beszéd a hazára), illetve „Peri heurématón" (A találmányokról) illetve „Peri lexeósz" (A stílusról) című munkáiról is.

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon