Epimenidész

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Epimenidész (Kréta, Kr. e. VII. század): görög költő.

Életéről keveset tudunk. Athénban papi tevékenységet folytatott, s varázsló hírében állt, az ősi krétai Zeusz-kultusz propagátora volt. Platón szerint a perzsa háborúk korában élt. Nevéhez az ókorban számos legendát fűztek (egy barlangban 57 éven át aludt, 157 illetve 259 évet élt stb.). A neki tulajdonított művek java része későbbi hamisítvány, és az orphikus tanításokat tükrözi: a „Theogonia" (Istenek származása) című, állítólag ötezer sorból álló eposz, amely Hésziodoszt követte, s a két őselem, az éj és a levegő feltételezése révén Anaximenész tanaival mutatott rokonságot, elveszett. Állítólag írt egy 6500 soros eposzt az Argó útjáról is, amely szintén nem maradt ránk. Töredékesen ismerjük egy jóslatgyűjteményét, illetve egy „Katharmoi" (Tisztulást kérő ima) című költeményt is neki tulajdonítanak.

[szerkesztés] Lásd még

• Epimenidész-paradoxon

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon