Erdélyi Iskola
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az Erdélyi Iskola (románul Şcoala Ardeleană) felvilágosodáskori román kulturális mozgalom, amely azt követően alakult ki, hogy az erdélyi román ortodox egyház újra elismerte a pápa fennhatóságát és megalakították a román görög katolikus egyházat. A római kapcsolat hatására a felvilágosodás eszméi eljutottak az erdélyi románokhoz. A mozgalom legfontosabb központjai Balázsfalva, Nagyvárad, Lugos és Belényes voltak.
A mozgalom tagjai voltak az elsők, akik történelmi és nyelvészeti érveket állítottak a románok római eredetének az igazolására. Az Erdélyi Iskola jelentős hatást gyakorolt a román kultúra fejlődésére, nem csak Erdélyben, hanem Havasalföldön és Moldvában is, hozzájárulva a román nemzeti öntudat kialakulásához. Ők fogalmazták a II. Lipót császárnak benyújtott Supplex Libellus Valachorum néven ismert petíciókat, amelyben létszámarányos képviseletet kértek a román népnek.
Az Erdélyi Iskola alakította ki a jelenlegi latinbetűs román ábécét, amely felváltotta a 10. század óta használt cirillbetűs írást. Ők jelentették meg 1825-ben Budán az első négynelvű román szótárt. Az iskola további jelentős szerepe a román nyelv megújításában a francia és olasz neologizmusok meghonosítása volt.
[szerkesztés] Tagjai
- Ion Budai-Deleanu
- Petru Maior
- Samuil Micu Klein
- Gheorghe Şincai