Erdősmecske

A falu területét már árpádkori feljegyzések említik a pécsváradi bencés apátság birtokai közt, de a 11. század elején még lakatlan. Később magyarokkal települ be, de a török megszállás idején a falu elnéptelenedik. A helyükre szerbek (rácok) költöznek, ezért a település neve egészen 1948-ig Rácmecske.

Valójában a lakosság összetétele már jóval korábban jelentősen átalakult. A törökök kiűzése után a falu egyik részébe fuldai németek települtek. 1766-ban a németek építették itt az első templomot, ennek helyén áll az 1813-ban épült későbarokk templom, amelyet a Kisboldogasszonynak szenteltek.

A 19. században a szerb lakosság elfogyott, csak kis templomuk maradt utánuk.

A második világháborút követő időszak azonban újabb, tragikus változást hozott. A falu szinte minden német lakosát kitelepítették, a statisztikák szerint 250 embert [1]. A helyükre székely családok költöztek.

A kitelepített németek közül ma sokan visszajárnak ide, több épületet megvásároltak ott, ahol valamikor saját házukat vették el tőlük kártérítés nélkül.

A falu október harmadik vasárnapján rendezi Lukács-napi búcsúját, egyidőben a Pécsváradi Leányvásárral. Az innen elszármazottak kétévente egyszer találkoznak.

[szerkesztés] Lakóinak száma korcsoportok szerint

A helyi önkormányzat adatai szerint:

Korcsoport	2006-ban	2007-ben	2008-ban	2009-ben	2010-ben
0-5 éves	19 fő	fő	fő	fő	fő
6-18 éves	61 fő	fő	fő	fő	fő
19-55 éves	225 fő	fő	fő	fő	fő
56 év feletti	122 fő	fő	fő	fő	fő
Összesen:	427 fő	fő	fő	fő	fő

[szerkesztés] Nevezetességei

[szerkesztés] Híres emberek

Itt volt tanító Nagy Károly, magyar származású amerikai szociológus professzor, akit az 1956-os forradalom idején, 22 éves korában a falu Forradalmi Nemzeti Tanácsának elnökévé választottak. (1956. november 13-án a megtorlás elől emigrált.) [2]