Faliscusok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Faliscusok, a Monte Cimino és a Tiberis folyó közti terület kora vaskori lakói az ókori Itáliában, Veii etruszk város északi szomszédai. Legfontosabb városuk Falerii Veteres volt, amelyet a rómaiak i. e. 241-ben elfoglaltak és leromboltak, lakosait pedig három mérföldre nyugati irányban egy új helységbe, Falerii Noviba telepítették át. A faliscusok itt éltek a római korban, ám a középkor elején visszaköltöztek eredeti települési területükre.
Bár a faliscusok kultúrájukban és politikájukban erős etruszk befolyás alatt álltak, az eredeti telepesek az urnatemetkezéses népnek ugyanahhoz az ágához tartoztak, mint a latinok, vagy az úgynevezett villanovai kultúra tagjai. A latinnal közeli rokonságban álló indoeurópai nyelvet beszéltek. A faliscusok temetkezési emlékei ma a római Villa Giulia Múzeumban találhatóak Falerii Veteres templomainak terrakotta épületelemeivel együtt. Az utóbbiak közé tartozott Juno istennő szentélye is, amelyet Ovidius örökített meg egyik költeményében, akinek felesége faliscus származású volt.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by