Fiúsítás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A fiúsítás (latinul praefectio) az egykori magyar öröklési jog intézménye volt.

A fiúsítás királyi privilégium volt, amelynél fogva az egyedül fiágra szóló javakban a fiutódok kihalása esetére valamely nő – többnyire az utolsó birtokosnak leánya v. nővére – örökölhetett.

[szerkesztés] Hatásai

• A fiúsítottra az ilyen jószág nem ősi, hanem szerzeményi birtokként jutott.
• Az örökösödési rendben a fiúsítás változást nem idézett elő, azaz a jószág továbbra is a fiágat illette;
• A fiúsított nőnek a gyermekei, ha születésüknél fogva nem is voltak azok (mert atyjuk nem volt nemes), nemesekké lettek.
• Az utolsó birtokos életében a fiúsítás csak feltételes volt, mert érvényét vesztette, ha utóbb neki fiörököse született, vagy ha az utóbb hűtlenségbe esett.
• A fiúsítás csak az utolsó birtokos halálával lépett hatályba.

[szerkesztés] Forrás

• A Pallas Nagy Lexikona