Fischer József
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fischer József (Budapest, 1901. április 12. – 1995. február 23.) építész, politikus, a harmadik Nagy Imre-kormány minisztere.
1901-ben született Budapesten kispolgári családban. Építőipari felsőiskolában tanult, majd részt vett az őszirózsás forradalomban, a Tanácsköztársaság alatt pedig a Vörös Hadsereg tagja volt. Ezután az Iparművészeti Főiskolát látogatta, ám pénzügyi okokból nem tudta befejezni tanulmányait. Előbb vázafestő (Ligeti Miklósnál), majd műszaki rajzoló, építésvezető, tervező. 1926-ban építőmesteri képesítést kapott, majd feleségével kezdett építőipari vállalkozásba. 1932-ben modern építészeti kiállítást szervezett a Margitszigetre. Szociáldemokratákkal, köztük Peyer Károllyal ismerkedett meg, kapcsolatai miat vád alá helyezték, ,,osztályellenes izgatás" miatt egy hónap felfüggesztett börtönt kapott. 1939-ben képviselőjelölt és az újonan alakult építészcsoport elnöke lett. Szerkesztette a Tér és Forma című modern építészeti folyóiratot.
1940-ben sorkatonai szolgálatra, 1943-ban a SAS-hoz hívták be. Csepelre, majd a Dunántúlra került. A következő évben dezertált, a továbbiakban bujkált.
1945 januárjától újjáépítési kormánybiztosként, majd 1948-ig a Budapesti Közmunkák Tanácsának elnökeként működött. Sikertelenül próbálkozott a külföldre távozással.
Egy tervezővállalatnál, majd műszaki ellenőrként egy beruházó vállalatnál helyezkedett el 1956-ig. A forradalom alatt a Szociáldemokrata Párt vezetőségi tagja volt, november 2-án államminiszter lett a harmadik Nagy-Imre kormányban. November 4. után előbb bujkált, majd újra állásba került korábbi munkahelyén.
1959-ben elbocsátották, 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, négy évvel később állampolgárságot is kapott. Különböző tervezőcégeknél volt állása, tagja volt a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM) magyar csoportjának. 1978-ban hazatért.
Based on work by