Fráter György
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Fráter György (családi nevén Utješenić, anyja családi nevéről Martinuzzi) (Horvátország, Kamičić, 1482. – Alvinc, 1551. december 17.) esztergomi érsek és bíboros, horvát kisnemesi származású államférfi.
 |
Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült. Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik. |
Horvát származású nemes, eredeti neve Utyeszenics, aki nagyszerű katonai, papi, politikai diplomáciai képességekkel rendelkezett. Számtalan tisztséget töltött be: volt királyi tanácsos, helytartó, kormányzó és erdélyi vajda, élete utolsó évében megkapta az esztergomi érsek és a bíboros címeket is. Fiatalon még Corvin Jánost szolgálta, majd Szapolyai Jánost. Szerette volna, ha a Mohács után kettőbe szakadt államot sikerül egyesíteni, ezért győzte meg Szapolyait, hogy halála esetén a Habsburgokat tegye meg örökösének (Váradi béke – 1538). 1540-től a csecsemő királyfi gyámja, s megvédi Budát az ostromló császáriaktól, majd 1542-vel kezdődően megszervezte az Erdélyi Fejedelemséget. Élete végéig Erdély legbefolyásosabb vezetője és védelmezője volt. 1551-ben rávette Izabellát és fiát a lemondásra, s az Erdélyből való távozásra, ő maga pedig átadta Erdélyt a császáriaknak. Habsburg Ferdinánd egyfelől megjutalmazta, címekkel halmozta őt el. A császár emberei azonban gyanakvóak voltak a baráttal szemben, mert tartottak tőle. Egyébként a törököknek is megküldte az erdélyiek adóját. Ezért alvinci kastélyában a császáriak meggyilkolták.
Based on work by