Hannibal Lecter

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dr. Hannibal Lecter Thomas Harris amerikai író egyik kitalált alakja, az úgynevezett Hannibal-tetralógia szereplője, aki A bárányok hallgatnak című mozifilmben Anthony Hopkins Oscar-díjas megformálásában vált széles körben ismertté.

Először a Vörös sárkány (regény) (Red Dragon, 1981) című regényben bukkan fel, ezt követi A bárányok hallgatnak (regény) (The Silence of the Lambs, 1988), a Hannibal (regény) (1999) és az előzményeket elmesélő Hannibal ébredése (Hannibal Rising, 2006).

A regények felkeltették az amerikai filmesek érdeklődését, minek eredményeként valamennyit meg is filmesítették:

a Vörös sárkány (regény) 1986-ban és 2002-ben

A báranyok hallgatnak 1991-ben

a Hannibal (regény) 2001-ben

a Hannibal ébredése 2007-ben került mozivászonra.

[szerkesztés] Hannibal Lecter a regényekben

Dr. Hannibal Lecter különleges ember: egyrészt rendkívül intelligens, és ennek a ténynek tudatában is van, másrészt a bal kezén születésétől kezdve hat ujja van, ám később műtét segítségével eltávolíttatta a felesleges ujjat.

Lecter 1933-ban született Litvániában. Szülei a litván felső réteghez tartoztak. Édesapja gróf volt, édesanyja a milánói Visconti-családból származott.

Lecter nyolc éves volt, amikor a második világháború idején litván kollaboránsok és a Wehrmacht katonái megtámadták és elfoglalták a Lecter-várat. A család még idejében egy közeli kis vadászkunyhóba menekült. Itt dezertőrök támadtak rá a kunyhóban élő családra, Lecter szülei és rokonai pedig egy légitámadás áldozatává váltak. A dezertőrök Lectert, a húgát és egy környékbeli fiút bezárták az egyik pajtába. Amikor a hideg tél során elfogyott minden élelem, a katonák legyilkolták a gyerekeket és csak Hannibált hagyták életben. Húgát, Mischát a szeme láttára ölték és ették meg. Erre a traumára vezethető vissza Lecter későbbi vonzódása a kannibalizmushoz.

A háború végét követően litvánia szovjet befolyás alá került, az egykori Lecter-kastély állami árvaházzá alakították át. Hannibal sok fájdalommal teli évet töltött itt. Ezt követően Lecter Robert nevű nagybátyjához került Párizsba. Tizenhárom éves volt, amikor elkövette első gyilkosságát: megölt egy hentest, aki megsértette a nagynénjét. A rendőrség őt is kihallgatta, mint lehetséges gyanusítottat, sőt hazugságvizsgálatnak is alávetették. A vizsgálat során Hannibal semmilyen érzelmi reakciót nem mutatott a gyilkossággal kapcsolatban.

Nem ez volt azonban az utolsó gyilkosság, amelyet felnőtt koráig elkövetett. Az orvosi egyetem végzése alatt bejárta Európát, hogy felkutassa azokat, akik annak idején megölték a húgát. Bosszúból egytől egyig végzett mindegyikükkel.

A hetvenes években az Egyesült Államokba költözött. Pszichiáterként kezdett dolgozni Baltimore-ban. Munkájának, esztétikai érzékének és széles műveltségének köszönhetően az elit társadalom meghatározó alakjává vált. Életvitelét úgy finanszírozta, hogy rábírta pácienseit arra, hagyják rá a vagyonukat. Ha azok beleegyeztek ebbe, Lecter brutális módon legyilkolta őket. Bizonyos testrészeiket, mint például a májukat vagy a veséjüket régi receptek szerint készítette és fogyasztotta el, illetve tálalta mit sem sejtő vendégeinek.

Az FBI különleges ügynöke, Will Graham 1975-ben kísérelte meg elfogni Lectert, ám a pszichiáter megtámadta őt egy késsel. Graham súlyos sérüléseket szenvedett és ezt követően hónapokig lábadozott. Az ezt követő bírósági tárgyalás során felkapta az esetet a bulvársajtó és a "Hannibal the Cannibal" ("Hannibal a Kannibál") jelzőt akasztotta Lecterre. A bíróság kilencszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte és beutalta a Baltimore State Hospital elmegyógyintézetébe, ahol sikertelen kihallgatást hajtottak végre.

1976-ban mellkasi fájdalmakra panaszkodott, ezért kórházba szállították. Az EKG-vizsgálat során megtámadta az egyik nővért és kiharapta a nyelvét. Ennek következtében szigorították a rá vonatkozó biztonsági intézkedéseket: immár nem hagyhatta el a celláját, bilincsbe verték és ráhúzták az arcára a legendássá vált bőrmaszkot, ha kitakarították a cellát.

Ezután négy rendkívüli bűneset felderítésében segített az FBI-nak, név szerint Will Grahamnek és Clarice Starlingnak, majd sikeres szökést hajtott végre az elmegyógyintézetből, melynek során megölt két rendőrt és álcázó maszkot készített magának az egyik tiszt lenyúzott arcából.

Egy plasztikai sebészeti beavatkozás és az ujjműtétet követően Lecter az olaszországi Firenzében telepedett le dr. Fell néven, ahol múzeumi kurátorként dolgozott. Egy olasz felügyelő, Rinaldo Pazzi felismerte őt, megpróbálta elkapni, ám Lecter túljárt az eszén és meggyilkolta. Ezután az Egyesült Államokba menekült, ahol egyik régebbi áldozata, Mason Verger milliomos és Clarice Starling FBI-ügynök is megpróbálták elfogni. Végül Starling mentette meg Lecter életét, ám azt akció során maga is súlyosan megsebesült.

A férfi az esetet követően megpróbálta agymosásnak alávetni a nőt és elhitetni vele, hogy ő a Litvániában elhunyt húga. Ez azonban – Starling erős akaraterejének köszönhetően – nem sikerült neki teljes egészében.

1993-ban Lecter volt ápolója, Barney Matthews Argentínában figyelt fel kettejükre. Időrendben az eddigi utolsó Lecter-regény, a Hannibal (regény) azzal zárul, hogy megtudjuk: Lecter és Starling bármikor képesek újabb gyilkosságok elkövetésére, és a doktornak sikerült saját női hasonmásává formálnia az ügynököt.

[szerkesztés] Hannibal Lecter a filmekben

A Lecter-kultusz megteremtése gyakorlatilag Jonathan Demme A bárányok hallgatnak című 1991-es adaptációjának és Anthony Hopkins zseniális alakításának köszönhető. Mégsem ő volt az, aki először eljátszhatta a pszichiáter szerepét: 1986-ban Brian Cox alakította Lectert Michael Mann Az embervadász című filmjében, amely a Vörös sárkány adaptációja volt.

Ezt követte Demme alkotása Jodie Fosterrel és Hopkins-szal. Az ekkor ötvennégy éves színész ezzel a mondhatni mellékszereppel ér révbe: az agyafúrt és perverz kulináris élvezeteknek hódoló, börtönviselt pszichopata szerepében mítoszt teremtett, egy olyan végtelenül komplex és sátáni gonoszságában is rokonszenves figurát, amely talán még Anthony Perkins Norman Bates-énél is nagyobb ovációt, tiszteletet és félelmet ébresztett a nézőkben. Hopkins méltán nyerte el az Oscar-díjat ezért a teljesítményéért. Filmtörténeti rekord, hogy alig húszpercnyi jelenlétéért mégis Legjobb férfi főszereplő kategóriában szoríthatta magához az aranyszobrocskát.

2000-ben Ridley Scott rendezésében került a mozikba a Hannibal című film, amelyben Clarice Starlingot már nem Foster, hanem Julianne Moore alakította.

2002-ben Brett Ratner újraforgatta a Vörös sárkányt Edward Nortonnal, Ralph Fiennes-szal és Harvey Keitellel, amelyben Hopkinsnak ismét csak epizódszerep jut.

2003-ban az Amerikai Filmintézet (American Film Institute) felmérést végzett, amelynek során a Hopkins által megformált doktort választották minden idők legemlékezetesebb gonosztevőjének.

2007-ben került a mozikba a Peter Webber Hannibal ébredése című alkotása, amely a fiatal Lecter élettörténetét meséli el, és amelyben Hopkins már nem vállalt szerepet.