Henri Moissan
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Henri Moissan (Franciaország, Párizs, 1852. szeptember 28. – Párizs, 1907. február 20.) francia vegyész. 1906-ban kémiai Nobel-díjjal tüntették ki az elemi fluor előállításáért és a Moissan-féle elektromos kemence kifejlesztéséért.
Pályafutását a párizsi Muséum d'Histoire Naturelle (Természetrajzi Múzeum) és az École de Pharmacie (Gyógyszerészeti Főiskola) munkatársaként kezdte. Később az École de Pharmacie toxikológiai (1886) és szervetlen kémiai professzora (1889), majd a Sorbonne szervetlen kémiai professzora lett (1900). A fluorvegyületek vizsgálatát 1884-ben kezdte meg. Két évvel később – a hidrogén-fluoridban oldott kálium-fluorid elektrolízisével – előállította a rendkívül reakcióképes fluorgázt. Feltérképezte az elem tulajdonságait és tanulmányozta más elemekkel lejátszódó reakcióit.
Moissan 1892-ben készítette elektromos kemencéjét, amellyel számos új vegyületet állított elő és korábban olvaszthatatlannak hitt anyagokat párologtatott el. Gazdaságos eljárást dolgozott ki az acetilén gyártására. Ám azt a véleményét, hogy kemencéjében mesterséges gyémántok is keletkeztek (1893), ma már kétségbe vonják.
Fontos tudományos művei: Le Four électrique (Az elektromos kemence; 1897), Le Fluor et ses composés (A fluor és vegyületei; 1900) és az ötkötetes Traité de chimie minérale (A szervetlen kémia kézikönyve; 1904-1906).
Based on work by