Herceg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A herceg a legmagasabb rangú főnemesi cím.

A régi germánoknál a hadsereg élén állók címe volt. A népvándorlás után a letelepedett népek uralkodói lettek.

Magyarországon a hercegi (latinul: dux) címet az uralkodócsalád tagjai viselték.

A 15. század végén két magyarországi főúr -Korvin János és Újlaki Lőrinc- is hercegi címet viselt. Ám ez sem jelentette a hercegi cím megjelenését a főnemesség körében, mivel mindketten királyi hercegként viselték a címüket. Korvin mint Hunyadi Mátyás magyar király fia, Újlaki, mint Újlaki Miklós bosnyák király fia.

A Habsburgok magyar trónra kerülésük után néhány magyar családnak hercegi címet (németül. fürst) adományoztak, ám ezt mint német-római császárok tették, magyar hercegi cím továbbra sem létezett. Ilyen család volt például az Esterházy, a Pálffy és a Koháry, de hercegi címet kapott a Rákóczi család is az 1645-ös linzi békekötés után.

Magyar hercegi cím megjelenésére csak az 1886. évi VIII. törvénycikkel került sor, mely a főrendiház tagjait sorolta fel. Többnyire honosított külföldi hercegek viseltek magyar hercegi címet. Hercegi családok:

Auersperg
Batthyány-Strattmann
Czartoryski
Esterházy
Khevenhüller-Metsch
Kinsky
Koháry
Lamberg
Liechtenstein
Lobkowitz
Metternich
Odescalchi
Pálffy
Schwarzenberg
Szász-Koburg-Gotha
Thurn-Taxis
Trauttmansdorff
Windisch-Gratz

A magyar hercegi cím 1947-ben megszüntetésre került.

[szerkesztés] HERCEGPRÍMÁS

Hercegi jogokat y főpapok címe a Német-római Birodalomban. Magyarországon az első ~ Keresztély Ágost szász király volt, miután megválasztották esztergomi érseknek (1707-1725). Az ő kérésére kötötte III. Károly király (ur. 1711-40) a ~ címet a prímási ranghoz. A ~ cím 1951-ben szűnt meg, amikor XII. Pius pápa rendeletben megtiltotta a főpapoknak világi cím viselését.

[szerkesztés] DUX

Latin „vezér, uralkodó, herceg”. A történelem folyamán gyakran használt cím, rang. Az ókori rómában általában a katonai vezetők, a korai császárkorban pedig a princepsek (pl. Augustus) a 3. századtól a tribunus és legatus közötti rangfokozat jelölésére használták. Diocletianus (ur. 284-305) a Római Birodalom közigazgatási reformja során elválasztotta egymástól a katonai és polgári közigazgatást. A ~ a határprovinciákban állomásozó csapatok katonai főparancsnoka lett. A Bizánci birodalomban kb. 600 óta egy-egy dukátus már civil ühgyekben is illetékes vezetője. Az utolsó ~ok a keresztes háborúk idején tüntek el. Kitüntető címként is adományozták a császárhoz közel álló személyeknek. A nyugati gótok királyságuk közigazgatását római provinciákhoz igazították, a ~ok ezek katonai és polgári vezetői voltak. A langobárdoknál kezdetben hadvezér jelentésű, itáliai királyságukban pedig a dukátusok vezetői. A Merovingok idején több grófság fölé állított királyi hivatalnok, aki főként katonai ügyekben volt illetékes. A Karolingok alatt az őrgrófok címe. Franciaországban már a 10. század óta a ~ (duc) olyan úr megjelölése, aki bizonyos királyi jogokat is gyakorolhatott. A Német-római Birodalomban a 12. századra alakult ki a birodalmi hercegek (~ok) köre. Angliában duke-nak hívják, kezdetben az uralkodó család tagjait jelölték vele, királyi herceg jelentésben máshol is előfordul. A ~ok általában a nemesség felső rétegét alkották.

[szerkesztés] DUKÁTUS

Latin hercegség. Az Árpád-ház ifjabb tagjainak, elsősorban a trón örököseinek juttatott országrész és a vele járó hatalom neve a történeti szakirodalomban. Előzménye valószínűleg a fejedelmi hatalom megosztásában keresendő, a dinasztia tagjai között a 10. században, pl.: Koppány somogyi ~a. a tulajdonképpeni ~t I. András hozta létre öccse, Béla részére (1048), átengedve neki kormányzásra az ország keleti és északi harmadát keleten a Tiszáig, északon a Dunáig, Bihar és Nyitra központtal. A herceg (dux) a saját országrészében királyi jogokat gyakorolt, pént is veretett, de önálló külpolitikát nem folytathatott. Salamon idején unokatestvérei Géza és László, I. (Szent) László idejéntalán öccse Lampert, Kálmán idején testvére, Álmos birtokolták a ~t, mígnem Álmos ismételt lázadásai miatt a király megszüntette a hatalom megosztásának ezt a módját (1107). Ezután a királyi ház hercegei egyes melléktartományokat (Szlavónia, Erdély stb.) kaptak kormányzásra a ~iho hasonló jogkörrel. Az utolsó személy, aki ebben a kiváltságban részesült I. Lajos öccse István, Horvátország hercege volt, az ő kiskorú fiának halála (1360) után az intézmény nem éledt újjá.

[szerkesztés] DÓZSE/ DOGE

Latin dux ’herceg’ szóból. A legmagasabb rangú élethossziglan választott állami tisztségviselő a Velencei és a Genovai Köztársaságban. a velenceiek 679-ben választottak először ~t, s ettől kezdve 1797-ig a tisztség viselője lett Velence ura. Teljes egyeduralomra soha sem tehetett szert, mert megválasztói által leváltható volt; a tisztséget nem lehetett örökíteni (az erre irányuló minden próbálkozás meghiúsult), sőt 1229-től a ~k fiai semmiféle hivatalt sem viselhettek. Eredetileg katonai, bírói és pénzügyi feladata volt, de a13. század elején az állami bevételek kezelését kivették a kezéből. 1192-től hivatalba lépése előtt az ún. ~eskü letételére kötelezték. Felügyeletére felállítottak (1229) egy öttagú testületet (correctores), létrehozták a Nagytanácsot (1272), majd a Tízek Tanácsát (1310). Kezdetben a szabad polgárok gyülekezete, majd a Nagytanács választotta meg. Genova élére 1339-ben került először ~. 1363-ban szabályozták a választást, és a ~k hatáskörét jelentősen csökkentették: a melléjük rendelt tanács nélkül (Consiglkio degli Anziani) semmilyen jelentős döntést sem hozhattak. 1528-tól csak 2 évre választották. A tisztséget mindkét köztársaságban Napóleon szüntette meg (1797).

[szerkesztés] DUCE

Olasz „vezér”, a latin dux „vezér, fejedelem. Herceg” szóból. Benito Mussolini fasiszta diktátor címe. A fasiszta párton belüli vezérkultusz megnyilvánulásaként először párthívei nevezték így, majd hatalomra kerülése (1922) után a szó használatát a széles néprétegek körében is kötelezővé tették.