Hexameter
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hexameter a klasszikus epikai költészet versmértéke, amely hat verslábból áll. (A megnevezés szó szerinti fordítása hat mérték.) A hat versláb általában daktilus ( – υ υ ), az utolsó versláb hiányos azaz katalektikus. Bármelyik daktilust lehet spondeussal ( – – ) helyettesíteni, habár az ötödik versláb esetében ez elég ritka. Ha az ötödik versláb spondeus, akkor az ilyen hexametert latinul "Versus spondiacus"-nak iletve görögül "Spondeiazon"-nak nevezik. A csupa spondeusból álló hexameter gyakorlatilag nem fordul elő, de a tiszta daktilusból álló is elég ritka.
[szerkesztés] Az ókori irodalomban
A hexameter első előfordulásai az epikában az Íliász és az Odüsszeia, valamint Hésziodosz Teogónia és Munkák és napok című művei. Ennius óta a hexameter a római irodalomban is megjelent: ebben írta Vergilius az Aeneis-t, Ovidius a Metemorphoses-t (Átváltozások), de ez a formája Lucretius De rerum natura című tankölteményének, Horatius Sermones-ének és Vergilius Bucolica és Georgica-jának is.
Csokonai Vitéz Mihály idjében, Fazekas Mihály a Lúdas Matyit hexameterekkel írta.
Based on work by